Zuhanópályán: Nagyváradon, a 20. század közepén játszódó regényt mutattak be
Zuhanópályán: Nagyváradon, a 20. század közepén játszódó regényt mutattak be

Fotó: Festum Varadinum

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

A nagyváradi Slash Light Kulturális-Művészeti Egyesület könyvbemutatót szervezett a 34. Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében. Bányai András Zuhanópályán című könyvét ismertették május 6-án, szerda délután.

Az íróval online beszélgetett Viktor József, a Slash Light Kulturális-Művészeti Egyesület sajtó- és médiareferense. Mint elhangzott, Bányai András író, újságíró, szerkesztő Kolozsváron született, majd több évtizedig élt Nagyváradon, ahol a Fáklya című napilapnak volt a külmunkatársa egy darabig. A Ceaușescu-diktatúra idején vándorolt ki Kanadába, ahol Montrealban az általa alapított Montreali Krónika című magyar újságot szerkesztette, illetve a saját cikkeit is megjelentette benne.

Fotó: Festum Varadinum

Az erdélyi származású szerző ötödik könyve (Zuhanópályán, 2023) Nagyváradra kalauzol bennünket, közvetlenül a második világháború utáni időkbe. Bányai András elmondása szerint

egy régi adósságát törlesztette ezzel, mert eddigi köteteiben a partiumi megyeközpont nem volt jelen mint téma, holott nagyon is megragadta őt a város hangulata, amikor kamaszként idekerült, s ezért tulajdonképpen váradinak érzi magát.

A regénnyel a saját emlékeit is felelevenítette tehát. Egy kedves helyi család képezte a modellt, akiket megismert, és sokra becsült rendkívüli emberi értékük miatt. A regénybeli család azonban ezen túl semmiben sem emlékeztet arra a bizonyos váradira, sem a szereplők, sem pedig a felsorolt események nem valósak, pusztán modellértékűek – magyarázta az író.

Idézet
A könyv címe lehetett volna: Az erdélyi nemesség alkonya, vagy akár Nemes lelkek alkonya, mert a nemesség lassú felőrlődéséről, eltűnéséről szól. De nem is annyira a nemesek történelmi szerepét taglalom a regényekben, hanem inkább arról írok, hogyan deformálódott a hazugságokkal teli kommunista világban maga a jellem, mely az igazi, szó szerinti nemes lelkek többségének kipusztulásához vezetett. A második világháború utáni új politikai berendezés ezt eredményezte. Akár tovább is mehetnénk ezzel a gondolatmenettel, amikor a '89 után a volt szocialista országokban megjelenő új fogyasztói társadalmak életnormáit figyeljük meg, és ahol az átvitt értelemben nevezett nemesség mint lelki jellem, elkezdett korrodálódni. Ha pedig valakit ez megnyugtatna, hadd mondjam el, hogy hasonló jelenséget figyelhetünk meg – főleg az utóbbi időben – még Nyugaton is. Csak nézzünk körbe, mi történik a nagyvilágban: a nemes lelkek alkonya mindennapi valósággá vált

– fogalmazott Bányai András.

Fotó: Festum Varadinum

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben