A 34. Festum Varadinum ünnepségsorozat keretében zajlott beszélgetés során dr. Bálint Róbert Zoltán felidézte, hogy a kötet kiadásának igénye nem új keletű, a szándék több mint évszázados. Az unitárius egyház írástudói ugyanis már korábban is nekirugaszkodtak a gyülekezetek történetei megörökítésének. Az első kísérlet a 20. század első évtizedében történt, amikor Boros György későbbi püspök, akkori teológiai dékán javaslatára 1910-ben Dávid Ferenc egyházalapító püspök születésének akkor vélt 400. évfordulóján az egyház elhatározta egyházközségei monográfiájának a megírattatását. E feladattal Kelemen Lajos kolozsvári történészt, levéltárost bízták meg. Nem az egyes egyházközségek leírását várták tőle, hanem a lelkészek által beküldött összeállítások szerkesztését. A próbálkozás azonban kevés sikerrel járt.
Fotó: Festum Varadinum
Néhány évtizeddel később, 1960 novemberében a Vallásügyi Hivatal leiratban felszólította a romániai egyházakat, hogy minden műemlék templom esetében készítsenek el egy rövid összefoglalót, mely tartalmazza a templom rövid történetét, művészettörténeti jellemzőit, épületanyagát, a falfestményekre és a mennyezetfestésre, valamint a templomban vagy annak közvetlen környezetében található művészettörténeti értékű tárgyakra vonatkozó leírásokat. Így az állami kényszernek volt köszönhető, hogy elkészültek a sok unitárius templomban ma is látható, magyar és román nyelvű rövid leírások. Átfogó egyházközségi történetleírást magukba foglaló munkák viszont egyházi kezdeményezésre a továbbiakban nem születtek.
A négy évre tervezett folyamat végül nyolc esztendő alatt valósult meg. Ennek több oka is volt: az egyházközségi leírások késedelmes beérkezése, a lelkészek által beküldött anyagok formai és tartalmi heterogenitása. Ugyanakkor mind a fotók, mind a szövegek esetében a sokszerzőség komoly akadálya volt a tervezett határidők betartásának és az azonos minőség biztosításának – fejtette ki a lelkész.
Fotó: Festum Varadinum
A Magyar Unitárius Egyház a trianoni döntés következtében elveszített egységét 2012-ben nyerte vissza. A mintegy 60 ezer egyháztag zöme Erdélyben él, itt található az egyházközségek 90 százaléka, ám Magyarország területén is jelentős unitárius közösség található. Az egyházközségek szervezeti szempontból Erdély területén egyházkörökbe, míg Magyarországon egyházkerületekbe tömörülnek, amelyek földrajzi alapon szerveződnek. Az Egy Isten tiszteletére című kötet fejezetei ezt a struktúrát követik, és a kiadvány az alapfokú szervezeti egységek, azaz az egyházközségek bemutatására vállalkozik. Nem törekszik a teljesség igényére, és nem átfogó vagy részletes egyháztörténet – magyarázta a meghívott.
– fogalmazott Bálint Róbert Zoltán.
Dance
