A műsor a Kicsi madár, jaj de fenn szállsz című dallal kezdődött, majd a román Dorul és az Anii mei și tinerețea következett. Elhangzott a Csíki bossa és a Csillagok, csillagok is, utóbbinál Koszika a közönséget is éneklésre biztatta. A Török búza, édes málé kínált újabb alkalmat a népzene és a jazz találkozására, majd a bukaresti városi folklór, a mahala zene egyik klasszikus darabját, a Mama mea című dalt is előadták, amelybe beépítették Duke Ellington Caravan című szerzeményének részleteit. A műsort a Hai romale román cigánymuzsika dallamaival zárták. Feltűnő volt, hogy Koszika mennyire érzi a román zenét is,

Hangulatos zenei élmény

A hét óra után kezdődött koncert hangulatát az este előrehaladtával az időjárás is kedvezőbbé tette. Amikor már lement a nap, és megszűnt a nagy meleg, az előadóknak sem kellett a szemükbe sütő napfénnyel küzdeniük, és a közönséget sem hevítette a tűző napfény.

de sajnos csak alig valamivel több, mint egy óra óra állt az előadók rendelkezésre, mert este kilenckor már a közös rockzenélés következett a Bémer téren, és a főtér közönségének is kellett időt hagyni ahhoz, hogy átérjen. Így csak egy ráadásra maradt idő, ez volt a Ha te tudnád, amit én című népdal. Ekkor Koszika és a zenészek a színpad elé hívták a közönséget közös táncolásra és éneklésre. A közönség szívesen tett eleget a kérésnek, felállt, együtt énekelt a zenészekkel, és táncra is perdült, így kellemes bulihangulatban zárult az est.

Bár a szombat esti koncerten többen voltak, mint az egy nappal korábbi Szarka Tamás-fellépésen,

Egy kisebb térben, kamaraszerűbb környezetben valószínűleg még közvetlenebb élményt nyújtott volna a trió és Koszika közös játéka, de így is remek zenei élményt nyújtott a négyes.