Szarka Tamás művészete a gyökerekből táplálkozik. Zenéjében és előadásmódjában egyszerre van jelen a népzenei örökség, a költészet és az a sajátos, misztikus hangulat, a hagyományhoz való ragaszkodás azonban nem jelenti azt, hogy ne próbálna a jelenhez szólni:
Az Otthon vagyunk című koncert igazolta is a fenti szavakat: a Kossuth-díjas, kétszeres Petőfi Zenei Díjas, valamint Petőfi Zenei Életműdíjas zeneszerző-költő sok évtizedes zenei világából merített – meglehetősen keveset.
Nyolc dal és egy ráadás hangzott el, ami önmagában nem feltétlenül lenne kevés, ám az egyes számok közötti hosszabb átkötő szövegek miatt a műsor meglepően rövidnek tűnt. Ennyi beszéd helyett akár két plusz dal is beleférhetett volna a programba, és lett is volna miből válogatni.
A közönség sem adott különösebb lendületet az estének. A Szent László tér nagyszínpadához méretezett nézőterén nagyjából 100–150 ember gyűlt össze, ami meglehetősen kevésnek hatott a tér arányaihoz képest. Kisebb helyszínen ugyanez a közönség már jóval népesebbnek tűnhetett volna.
A műsorban elhangzott a koncert címadó dala, az Otthon vagyunk, az Esthajnal című lemezről két dal csendült fel, az Álomutamon és a Zakatol. Ezek a cigányzenei motívumokat felhasználó, lendületesebb darabok bizonyultak a legemlékezetesebb zenei momentumoknak. Az A csitári hegyek alatt című népdalfeldolgozás megszólaltatása után Szarka Tamás a közönséget is megénekeltette, a nézők együtt énekeltek az előadóval a közismert népdalt. Elhangzott még két közismert és a Szarka Tamás-koncertek közkedvelt darabja, az Alhambra és a Tánc a hóban.
A zenekar tagjai képzett, összeszokott muzsikusok, bár az elektromos hegedű helyenként túlságosan éles, hideg hangja kilógott az együttes hangzásából.
Ugyanakkor az elektromos gitár hangzása is nehezen beilleszthető ebbe a zenei világba, noha Kovács Tamás amúgy remek gitárszólókat játszott. Szarka Tamás előadói teljesítménye már nem minden tekintetben idézte korábbi önmagát: hangja érzékelhetően veszített egykori erejéből.
A koncert végén a Sósósó hangzott el, amelyet Szarka Tamás saját halálára írt, ráadásként pedig a Rege zárta a koncertet. Az életmű súlya és a zenészek tudása alapján több zenei tartalmat is elbírt volna ez az este – és talán egy valamivel feszesebb koncertprogram a kevésbé népes közönséget is könnyebben magával ragadta volna.
Csíkszék
