A vetítésre és beszélgetésre március 5-én, csütörtökön este került sor a Partiumi Keresztény Egyetem amfiteátrumában, ahol a szervező Mathias Corvinus Collegium (MCC) részéről a nagyváradi képzési központ vezetője, Nagy Tímea Zita köszöntötte a szép számú érdeklődőt. A helyszín ezúttal különös jelentőséggel bírt, hiszen a legutolsó erdélyi, illetve partiumi város, ahol Jókai járt, Várad volt, 1902-ben.
Maksay Ágnes és László Loránd dokumentumfilmje számos sztereotípiát tisztáz, tabukat dönt le, néha mítoszokat rombol. Sok helyszínt bejárva felszabadultan, vonzó filmes nyelven mutatja meg, miként járult hozzá Jókai Erdélyben, a Partiumban és a Bánságban szerzett élményeivel a magyar irodalom és színház modernizálásához.
A filmben T. Szabó Levente irodalomtörténész kalauzolja a nézőket: az általa ajánlott újszerű nézőpontok segítségével egy korszerű, gondolatébresztő és meglepő Jókai-kép bontakozik ki előttünk.
A bemutatót követően Maksay Ágnest, a film rendezőjét, forgatókönyvíróját és T. Szabó Leventét, a film tudományos munkatársát és forgatókönyvíróját a film létrejöttéről Szűcs László, az Újvárad folyóirat főszerkesztője, a Holnap Kulturális Egyesület és a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke kérdezte.
Maksay Ágnes arra hívta fel a figyelmet: a húsz erdélyi, partiumi és bánsági helyszínen forgatott dokumentumfilm egy „nagyon transzilván” alkotás. A teljes stáb kolozsvári, és erdélyi a megközelítésmód is.
A két évvel ezelőtti Petőfi-dokumentumfilm közönségtalálkozói alkalmából vetődött fel, hogy Jókairól is készíteni kéne egy hasonlót. Több mint kétszáz óra leforgatott nyersanyagot kellett megvágni, így alapos előkészítő munka folyt a háttérben, hogy elkészüljön a körülbelül 80 perces végső változat. Ki kellett találni az optimális mennyiségű tartalmat, a vizuális és zenei aláfestést, és a mesterséges intelligencia használatától sem idegenkedtek. A fő cél az volt, hogy minél többen olvassanak ismét Jókait, esetleg olyan írásait is, melyek kevésbé ismertek.
– hangsúlyozta Maksay Ágnes.
T. Szabó Levente szintén kiemelte, hogy egy tudatosan transzilván alkotásról van szó. Modern megnyilvánulása a regionális szemléletnek, hiszen „nem csak Budapest felől lehet egy történetet elmesélni”. Egy izgalmas és szerethető Erdélyt, Partiumot és Bánságot akartak bemutatni. Erre törekedve választották ki a helyi szakértőket is, akik nem feltétlenül kellett hogy értelmiségiek legyenek, de mindegyikőjük hozzá tudott járulni valamilyen információval a film sikeréhez.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Előzetesen kiválasztották azokat, akik szakmailag rátermettek, illetve az adott témában jártasok, és olyan is előfordult, hogy nem mindenben értettek egyet az interjúalanyokkal. Máskor meg tapintatosan próbálták elmagyarázni, hogy ne legyen belőle sértődés: bár az emlékezetben úgy él, Jókai mégsem járt az adott helyszínen, fejtette ki az irodalomtörténész.
Rajta, illetve az ő művein keresztül érzékelni lehet, milyen folyamat eredményeképpen alakult ki a magyar nemzet, milyen feszültségek voltak a nemzetiségek közt, mi jellemezte a kibontakozó kapitalizmust. Ugyanakkor második felesége (Nagy Bella, született Grósz) kapcsán a 20. század eleji antiszemita megnyilvánulásokról is értesülhetünk, egyes regényeiben pedig olyan, napjainkban aktuális témák jelentkeznek, mint például az ökocivilizáció vagy a fenntartható fejlődés, magyarázta a meghívott.
Maksay Ágnes azt a kulisszatitkot is elárulta, hogy noha akkor még nem tudták, de ők jártak utoljára a parajdi sóbányában. A forgatásuk másnapján, egy hétfői napon már nem engedtek le senkit, majd kedden jött a sajtóhír, hogy bezárták.
„Gondolkoztunk is azon, hogy valahogy belecsempésszük ezt a narrációba, vagy a film végén kiírjuk, azonban ez végül elmaradt. De talán mégsem lenne rossz ötlet feltüntetni a stáblista elején, mert mi most még tudjuk, viszont 15–20 év múlva már kordokumentumnak számítana”, fogalmazott a rendező.
Dance
