A hétfő délután kiadott közleményben rámutatnak: a gyülekezetben több alkalommal is azzal a kéréssel fordult a gyászoló család a végtisztességet tevő barátokhoz, ismerősökhöz, hogy ne koszorúkkal, hanem inkább egy-egy szál virággal róják le kegyeletüket. A több településen bevett szokást most az érmelléki városban is bevezetnék:
a református temetéseken részt vevőket arra kérjük, hogy az elhunytakat koszorú helyett egy-két szál virággal búcsúztassák, a koszorúra szánt pénzt pedig ajánlják fel az elhunyt családjának. Ennek elegáns módja: ezen összegeket a ravatalozóban az erre a célra kihelyezett perselybe tenni. Egyházi alkalmazottunk, minden virrasztás és temetés végén, kinyitja a kulcsra zárt perselyt, a benne található javakat azonnal át is adja a gyászoló családnak!
Nincs betiltva a koszorúk elhelyezése (természetesnek vesszük azt a legközelebbi rokonok részéről), ám arra szeretnénk kérni és biztatni közösségünket, hogy az élők útját hintsék be virággal, ne a halottak sírjait
– olvasható a bejegyzésben.
„Amikor egy szerettünktől búcsúzunk, természetes igényünk, hogy tiszteletünket és együttérzésünket valamilyen módon kifejezzük. A hagyomány szerint ezt koszorúval tesszük. Koszorúink azonban néhány nap alatt elhervadnak, majd hulladékká válnak. A műanyag koszorúk hetekkel tovább bírják, viszont nem a jó ízlésről árulkodnak, illetve olyan anyagokból készülnek, amelyek hosszú ideig terhelik környezetünket. Nem beszélve arról, hogy a temetői hulladék kérdése egyre nagyobb terhet ró gyülekezeteinkre" – fogalmaznak ugyanakkor a felhívásban, amelyben rámutatnak:
a koszorúmegváltásból befolyó adomány nem az egyházhoz, hanem a gyászoló családhoz kerül.
Sok esetben hosszas, nagy anyagi terhet jelentő betegség, gondozás után búcsúznak a családok szeretteiktől, nagy anyagi áldozaton vannak túl. Szép és hasznos gesztus, ha a részvét és az együttérzés nem csupán jelképes, hanem kézzelfogható támogatássá válik
– teszik hozzá.
Ellenvélemények
A javaslattal a hozzászólók többsége egyetért, azonban vannak olyanok is, akik a végtisztesség megadásának elanyagiasodását, illetve a hagyományok feladását látják benne, ugyanakkor kizáró tiltásként értelmezték a javaslatot.
(…) amikor egy szerettünktől búcsúzunk, természetes emberi igényünk, hogy fájdalmunkat, tiszteletünket és együttérzésünket látható módon is kifejezzük. Évszázadok óta hagyományunk, hogy ezt koszorúval és virággal tegyük. Nem szeretnénk, és nem is szabad senkitől elvenni a jogot a méltó hagyományos búcsúzás jogától és szépségétől. Hadd döntse el mindenki, hogy akar gyászolni. Szép koszorúval, vagy egy összeggel a családnak, de azt is inkább egy borítékba tennénk néhány együttérző sorral, nem pedig egy perselyben igénytelenül, mert ezeket az elemi és alapi dolgokat már teljesen elfelejtettük. Végtelenül szomorú
– írja az egyik hozzászóló.
Más úgy látja, hogy a gyakorlat által az egyedül maradt vagy külföldön élő hozzátartozónak is egyszerűbbé válik a sír karbantartása:
Nagyon jó elgondolás, reméljük, sokan élnek a lehetőséggel, ahol az elhunyt után csak egy idős családtag marad, aki képtelen a sír gondozására, nehézséget okoz a koszorúk eltakarítása. (…)
Egy másik hozzászóló a műanyag koszorúk újrahasznosításának lehetőségére is felhívja a figyelmet:
A koszorú elhelyezése a szeretteink eltávozásakor a tisztelet, a kegyelet jele az elhunyt személy iránt... Semmiképp nem a pénzről szól, hisz ez nem egy keresztelő vagy lakodalom… A végtisztesség megadása, amit ki lehet fejezni egy szál virággal, koszorúval, legyen az élő vagy műanyag, hadd döntse el az a személy, aki adja, aki elhelyezi az elhunyt sírján… És ha már hulladékról beszélünk: az élő koszorú lebomlik, a műkoszorúkat pedig a termelőcég összeszedi ingyen és alapanyagaira bontva újrahasznosítják, mint bármely PET-palackot.
Egy további hozzászóló a jelképes üzenettel bíró koszorú helyett a kézzelfogható segítséget emeli ki:
Szomorúan olvasom a hozzászólások egy részét. Sokan úgy alkotnak véleményt, hogy talán végig sem olvasták a bejegyzést, vagy félreértették annak valódi üzenetét. Pedig itt nem a pénzről van szó. Nem az egyházról, nem haszonról, nem érdekekről. Hanem azokról az emberekről, akik éppen életük egyik legnehezebb időszakát élik át: a gyászoló családokról. Amikor elveszítünk valakit, akit szeretünk, akkor nem a koszorúk száma mutatja meg a részvét mélységét, hanem a szeretet, az együttérzés és a segítség, amit nyújtani tudunk. A bejegyzés erről szól. Arról, hogy a műanyag koszorúk helyett olyan támogatást adjunk, amely valódi segítséget jelenthet azoknak, akik fájdalommal a szívükben búcsúztatják szerettüket.
Dance
