A futóverseny nemcsak a profi és amatőr sportolók számára jelent kihívást, hanem a közösségépítésben és az egészséges életmód népszerűsítésében is fontos szerepet tölt be. Az évek során a rendezvény nemzetközi hírnevet szerzett, hiszen egyre több országból érkeznek résztvevők, miközben a város lakói is egyre aktívabban kapcsolódnak be. A múltról, a jelenről és a jövőbeli tervekről a verseny főszervezőjét, Deme József-Attilát kérdeztük.

– Hogyan született meg a nagyváradi City Running Day ötlete, és milyen célokat tűzött ki az induláskor?

– Az egész teljesen spontán módon indult. Egy futás közben jött az ötlet, hogy miért ne szervezhetnénk egy nemzetközi félmaratont Nagyváradon. Bár éveken át atletizáltam és közép-, valamint hosszútávokon versenyeztem, sosem gondoltam arra, hogy egyszer szervezőként folytatom. 2010-ben kezdtem utánanézni a hivatalos engedélyeknek, ami akkoriban komoly akadályokat jelentett, hiszen a város még nem volt felkészülve tömegsporteseményekre.

– Az elmúlt több mint egy évtized során melyek voltak a legfontosabb mérföldkövek vagy fordulópontok a verseny történetében?

– Több meghatározó pillanat is volt. Különösen büszke vagyok arra, hogy 2014-ben és 2015-ben mi rendeztük az országos félmaratoni bajnokság döntőjét, majd szintén 2015-ben mi szerveztük meg először Romániában a Balkán-bajnokságot. Ezek nagy elismerést jelentettek számunkra. Emellett a résztvevők száma is folyamatosan nőtt, és 2019-re elértük az ezres indulói létszámot, ami Nagyvárad méretéhez képest kiemelkedő eredmény.

– Hogyan változott a résztvevők köre az évek során, például a létszám, a nemzetközi jelenlét vagy a különböző korosztályok részvételének tekintetében?

– A kezdetektől fontos volt, hogy minden korosztályt megszólítsunk. A legkisebbek számára gyerekfutamokat szervezünk, a felnőttek pedig öt, tíz kilométeres vagy félmaratoni távon indulhatnak. Vannak 65 év feletti résztvevőink is, akik újra és újra rajthoz állnak. A járvány előtt évről évre nőtt a nevezők száma, 2020–21-ben viszont szüneteltünk, ami visszaesést hozott. Mostanra azonban újra erősödik a mezőny, hiszen idén hat országból érkeznek futók, és a nevezők közel fele más városból vagy külföldről jön.

– Mennyire sikerült bevonni a helyi közösséget, iskolákat vagy sportegyesületeket a rendezvénybe?

– Az önkéntesek nélkül nem tudnánk megrendezni a versenyt. Ez minden évben nagy kihívás, főleg a felnőttek toborzása, hiszen az útlezárásoknál csak 18 év felettiek állhatnak szolgálatba. Az évek során több iskolával dolgoztunk együtt, most már rendszeresen az Emanuil Gojdu Főgimnáziummal. Felnőttek is csatlakoznak, sokszor támogatók által delegáltan.

– Milyen visszajelzéseket kapnak a futóktól, és hogyan használják fel ezeket a jövőbeni szervezés során?
– Nagyon sok pozitív visszajelzés érkezik, de természetesen vannak kritikák is, amelyeket igyekszünk hasznosítani. Az útvonal mindig érzékeny téma, hiszen a városvezetés szabja meg, hol futhatunk, és nem zárhatjuk le hosszú órákra az egész forgalmat. Idén például, hogy a városban zajló útépítések miatt többször módosítanunk kellett a pályát. Ezek kényszerhelyzetek, de mindig próbáljuk a lehető legjobb megoldást találni.

– Milyen terveik vannak a jövőre nézve, akár a távok, programok vagy a nemzetközi kapcsolatok bővítése szempontjából?

– Elsősorban a meglévő távokat szeretnénk megtartani és erősíteni. Sokan kérdezik, miért nincs maraton, de sajnos logisztikailag szinte lehetetlen lenne megoldani. Egy maratoni távhoz vagy nagyon hosszú, 21 km-es körre lenne szükség, amit a városban nem lehet kialakítani, vagy nyolc kört kellene futni, ami monotonná válna.

– Ön személy szerint mire a legbüszkébb az elmúlt tizenöt évből, és mi ad erőt ahhoz, hogy évről évre folytassa a munkát a verseny élén?
– A legnagyobb fegyvertény számomra, hogy minden nehézség ellenére fenn tudjuk tartani a versenyt. A nevezési díjak csak a költségvetés negyedét fedezik, a többit magántámogatásokból kell előteremtenünk, hiszen a város 2018 óta nem járul hozzá anyagilag. Ez rengeteg munkát jelent, prezentációk, szponzorkeresés, folyamatos egyeztetések. Mégis érdemes, mert látom, hogy a futók és a közönség mennyire várják az eseményt évről évre.

– Mit üzenne azoknak, akik ki akarnák egyszer próbálni a 21 kilométeres távot?

– A félmaraton már komoly kihívás. Érdemes rövidebb távokon kezdeni, és csak utána lépni tovább. A felkészülés monotonnak tűnhet, de nagyon fontos a fokozatosság. Jó, ha valaki edző segítségét is igénybe veszi, mert így személyre szabott tanácsokat kap, és biztonságosabban érheti el a célját.