A két válogatott a csoportkörben már találkozott egymással – akkor is a spanyolok nyertek, 10–9-re. A fináléban szintén ők kezdtek jobban, miután Sanahuja két gyors góljával már 2–0-ra vezettek. A magyar együttes eleinte pontatlan volt, de Angyal, Fekete, Vigvári és Vámos góljaival sikerült visszajönni a meccsbe. Granados újabb találata után ismét Angyal egyenlített, és bár a játékrész végén a videóbíró vizsgálta a spanyolok akcióját, nem talált szabálytalanságot – így maradt az 5–5-ös döntetlen a nyitó negyed után.

A második játékrészben is folytatódott a kiélezett küzdelem, de a magyar válogatott hiába próbálkozott többször is, Fekete, Molnár és Manhercz sem tudott túljárni Aguirre eszén. Csoma remek védésekkel tartotta versenyben a magyarokat, de Sanahuja negyedik góljával a hispánok ismét vezettek. Vigvári Vince briliáns ejtése még egyenlítést ért, de Munarriz bombagóljával 7–6-ra húztak el a vendégek.

A folytatásban Burián, Angyal, Vigvári és Nagy Ákos találataival először került előnybe a magyar csapat, és 10–8-ra is elhúzott. A spanyolok ugyan faragtak a hátrányból, de Csoma több bravúrral is tartotta az előnyt (10–9). Az utolsó negyedben a spanyol válogatott könyörtelenül kihasználta a magyar hibákat: Sanahuja és Granados vezetésével elhúztak, miközben a magyar lövések sorra kimaradtak. Burián és Vigvári még szépítettek, de Perrone találata végleg eldöntötte a meccset. Spanyolország 15–13-ra nyert, és ezzel megszerezte negyedik világbajnoki címét.

A bronzmérkőzésen Görögország magabiztosan, 16–7-re múlta felül Szerbiát.