Bihari Napló
A Duna-deltában barangoltak a nagyváradi EKE-sek
A Duna-deltában barangoltak a nagyváradi EKE-sek

Fotó: Gy. Balogh László

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

A Duna-delta titokzatos világát fedezték fel a kirándulók Gy. Balogh László vezetésével, ahol a víz és a természet harmóniája, a halászfalvak nyugalma és a vadregényes csatornák különleges élményeket tartogattak számukra.

Nagyváradról indult a lelkes, kalandra vágyó csapat, számolt be a Bihari Naplónak Rozsnyai Mónika EKE-tag, az egyik résztvevő. Megjegyezte: bár a Partiumból nézve távolinak tűnik a Duna-delta, az út pedig hosszú és szövevényes, jó szervezéssel az ilyen gondok könnyen orvosolhatók.

Az első nagyobb város, ahol megálltak, a gazdag történelmi múltjáról méltán híres Gyulafehérvár volt, ahol megcsodálták a várat és az érseki székesegyházat. Az útjukat ezután Brassóban szakították meg ismét, ahol az óváros látnivalóiban gyönyörködtek.

Másnap aztán már a Duna-deltára koncentrálhattak, hiszen Buzăun és Brăilán keresztül, egy Tulcea megyei kis kikötőhelyiségből megérkeztek gorgovai szállásukra.

Galéria

Fotó: Gy. Balogh László

Idézet
Nádfedeles, jellegzetes kék-fehér festésű házak díszítették a tájat. A házigazda szívélyes vendéglátása, a házias ízek otthonos érzést keltettek bennünk.

A következő napok hajókirándulásokban gazdagok voltak. Nehéz eldönteni, hogy mi az, ami a legjobban lenyűgözött e vad és érintetlen vidéken.

Idézet
A víz és a természet harmóniája, a halászfalvak nyugalma és a vadregényes csatornák különleges élményeket tartogattak számunkra

, magyarázta Rozsnyai Mónika.

Galéria

Fotó: Gy. Balogh László

A harmadik nap a Letea erdőbe mentek, ami Románia legrégebbi természetvédelmi területe és Európa legészakibb szubtrópusi erdeje. Biológiai sokféleségéről híres, legelbűvölőbb eleme a homokdűnék látványa. Másik vonzereje pedig a több mint kétezer vadló, a '70-es, '80-as évek háziasított lovainak leszármazottjai, melyek kiválóan alkalmazkodtak a régió vad világához.

Galéria

Fotó: Gy. Balogh László

„A szépséges Letea erdőn át szafarikocsival megtett utazásunk a Fehér fogadóháztól a szenvedés és a könnyek útjára vezetett, a hajdani periprávai börtön és munkatábor romjaihoz, ahol csak egy tábla emlékeztet az ott elhalálozott és fogva tartott politikai foglyokra.

Idézet
A másnapi csónakázás nyújtotta látványban gyönyörködve próbáltam nyugodt maradni, és nem gondolni a börtönben történt szörnyűségekre.

A Crişan és a Caraorman csatorna, a Puiu-tó, a Szent György-ág, az Ivancea csatorna, a Roşu-tó és más tavak ritka növény- és állatvilágukkal páratlan élményt kínáltak mindannyiunknak” – idézte fel emlékeit Rozsnyai Mónika.

Galéria

Fotó: Gy. Balogh László

Az utolsó nap Sulinába, a négy világítótorony városába mentek.

„A település nemzeti, kulturális és vallási sokszínűségéről a tengerészeti temető és a múzeumok tanúskodnak. A strand közelében lévő temetőben nyugszik Európa egyetlen kalóza, aki a szegényeket segítette a kifosztott hajók kincseiből, nemesi mivolta ellenére.

Idézet
De itt nyugszik Mihail Sturdza fejedelem unokája is, aki a jéghideg habokban lelte halálát, vagy a fiatal szerelmesek, akik a tengerbe fulladtak.
Galéria

Fotó: Gy. Balogh László

Az új világítótoronyban berendezett múzeum vagy a szélmalombeli kiállítás is rengeteg információt ad a nagy múltú városról. A finom halételek sokfélesége, házigazdánk autentikus ételei kellemes élménnyel kísértek utunkra. A Buzău közeli bercai iszapvulkánok vagy a fogarasi vár tovább fokozták élményeinket. Köszönet a tartalmas és élménydús kirándulásért, fotókért, videókért az EKE Nagyvárad '91 egyesületnek, Gy. Balogh László túravezetőnek, barátaimnak, ismerőseimnek” – nyilatkozta Rozsnyai Mónika.

Galéria

Fotó: Gy. Balogh László

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben