– Átlagosan milyen életkorban jelenik meg először a közösségimédia-használat ma a gyerekeknél?
– A gyermekek többnyire sokkal korábban találkoznak a közösségi médiával és kezdik el használni is ezt, mint ahogy azt a hivatalos szabályozások (13 év) lehetővé tennék, de ezt nagyon könnyű kijátszani és egyszerűen más életkort beírni. A legfrissebb felmérések szerint az átlagos regisztrációs életkor 11 éves kor körül van, de a gyerekek 40 százaléka 8–12 éves korban már rendszeresen használ valamilyen közösségimédia-szolgáltatást, és 15 éves korban gyakorlatilag minden gyermek rendelkezik legalább egy profillal. A digitális eszközökhöz való hozzáférésről azt tudjuk, hogy már a 3–5 éves gyermekek is fogyasztanak internetes tartalmakat, ekkor többnyire szülői felügyelettel, saját eszközökön pedig 8-9 éves korban kezdenek használni médiaappokat.
– Beszélhetünk-e közösségimédia-függőségről a gyerekeknél és milyen jelei vannak annak, hogy a használat már káros?
– Igen, bár a szakirodalomban picit óvatosabban, problémás vagy túlzott használatnak nevezzük inkább, mivel zavarként vagy pszichiátriai betegségként csak később lehet ezeket a nehézségeket diagnosztizálni. Fontos tisztázni, hogy nem minden gyakori használat függőség is egyben. Akkor válik problémává és ennek következtében mentális zavarrá, függőséggé, ha a gyermek életének több területét is rontja.
A függővé válás témakörében a gyermekek azért különösen érzékenyek, mert az agyuk még fejlődésben van, a közösségi média pedig jutalmazó mechanizmusokat aktivál (like-ok, értesítések), felerősíti a társas összehasonlítást, és beindítja a gyors dopamin-visszajelzéseket. Mindezek hasonló mintázatot hoznak létre, mint amilyeneket más viselkedési függőségeknél számontartunk.
Vannak specifikus tünetek, amelyek arra utalnak, hogy a használat a problémás viselkedés kategóriájába sorolható. Az egyik ilyen a kontrollvesztés, melynek során a gyermek nehézségeket él át abban, hogy befejezze az app/eszköz/felület használatát, órákig is eltart az alkudozás a felnőttel és dühös, ingerült lesz, ha le kell tenni a telefont.
Azt is érdemes figyelni, hogy emelkedik-e az időmennyiség a használatban, mert az azt sejteti, hogy egyre több ingerre, élményre van szüksége ugyanahhoz a megelégedettségi szinthez.
Ide kapcsolódik a dopamin-váltogatás jelensége is, melynek lényege, hogy folyamatosan váltogatja az ingereket (videónézés, üzenetváltás, játék, lájkok figyelése, gyűjtése – felváltva), mert így jut kellően gyors jutalomhoz az agya. Romlik az alvása, mert késő estig videókat, feedeket néz, reggel emiatt kialvatlan és nem tud koncentrálni, ennek folyománya pedig a gyengülő iskolai teljesítmény.
Jelzésértékű lehet még, ha kevesebb időt tölt személyes kapcsolódásra, mint korábban, elhanyagolja a korábban fontos kapcsolatokat, és inkább csak online kommunikál, eltűnnek a hobbik, kevesebb a mozgás.
A problémás használat még megmutatkozik szorongásban, ingerlékenységben, önértékelési problémákban. A függőség viselkedési módozataihoz tartozik a titkolózás, jelen esetben az, ha rejtegeti, hogy mennyi időt tölt ténylegesen online, titkos fiókokat (is) használ, törli az előzményeket.
A legtöbb esetben ugyanakkor nem valódi függőségről, hanem szabályozatlan használatról van szó, amit megfelelő szülői keretekkel és digitális szokásokkal jól lehet kezelni.
– Hogyan hat a közösségi média a gyerekek önértékelésére és testképére?
– A közösségi média jelentősen befolyásolhatja mindkettőt. Leginkább a 10–16 éves kamaszok veszélyeztetettek, mivel ilyenkor az identitás és az énkép még alakul. A közösségi média még a felnőtt korosztályt is érzékennyé teszi a folyamatos összehasonlításra. A gyerekek is naponta több száz képet látnak népszerű influenszerekről, „tökéletes” testekről, látszólag ideális élethelyzetekről, élettörténetekről.
Megzavarhatja a fiatalokat a like-ok visszajelző funkciója. Az értéküket a reakciók számától teszik függővé, ami erősen hatással van az önértékelésre és egyéb érzelmi nehézségekre. Mindeközben látják mások visszajelzéseit, ami gyakran vezet irigységhez, elégedetlenséghez, önbizalomproblémákhoz. Különösen veszélyessé válhat a közösségi médiából származó visszajelzések vágya olyan kamaszoknál, akik az offline világban nem kapnak kellő figyelmet, törődést és odafigyelést.
Az elmúlt években rohamosan megemelkedett a testképzavarokkal és az evészavarokkal küzdő fiatalok száma, aminek részben éppen a közösségimédia-használatban kereshetjük az okát. Minél fiatalabb egy gyermek, annál kevésbé van élettapasztalata abban, hogy a retusált világot és a valóságot szétválassza, ezért a testképet is erősen rombolja ez a világ. Szerencsére a gyerekeket meg lehet tanítani felismerni a képszerkesztés trükkjeire és a manipulált tartalmak felismerésére, és ez jelentősen csökkenti a testképromlás hatását.
– Van összefüggés a közösségimédia-használat és a szorongás, a depresszió vagy az agresszivitás között?
– Igen, különösen gyerekeknél és serdülőknél. Fontos azt is tudni, hogy a közösségi média hozzájárulhat a problémákhoz, de nem mindig az egyetlen ok. Számos más tényező is közrejátszik a mai fiatalok mentális egészségi állapotának hanyatlásában, pl. a Covid-időszak, klímaszorongás, a válások nagy aránya, a szülők mentális állapota, anyagi nehézségek stb.
A szorongásos tünetekhez a fentebb említetteken kívül még hozzájárul az ún. FOMO (fear of missing out – a kimaradástól való félelem/szorongás). Ez az a szorongást keltő érzés, hogy mások érdekesebb életet élnek, amilyenben nekünk nem lehet részünk, vagy fontos események történnek nélkülünk. Ez növelheti a nyugtalanságot, az elégedetlenségből származó elcsüggedést és az állandó ellenőrzési kényszert is.
A folyamatos üzenetek és értesítések miatt a gyerekek úgy érezhetik, hogy mindig készen kell állniuk és reagálniuk kell, különben nem tartják a lépést és attól félnek, hogy ez kihat a közösségi megítélésükre.
Depressziós tünetek jelenhetnek meg az önértékelés csökkenése miatt, ha valakit online zaklatnak, de a kialvatlanság okozta fáradtság miatt is.
Az agresszivitás és impulzivitás nem kifejezetten a közösségi média használatával függ össze, bár ez is közrejátszhat benne. Például az online térben a névtelenség és a fizikai távolság miatt könnyebben alakulnak ki konfliktusok, ebből adódóan pedig sértegetés vagy akár zaklatás is. Ezt a szakirodalom online gátláscsökkenésnek nevezi. Az agresszivitás adódhat frusztrációból, ha a gyerek kevés reakciót kap, vagy negatív kommenteket olvas, ez könnyen dühöt válthat ki.
A pszichés betegségek kialakulására vonatkozóan rizikótényezőnek számít a napi háromnál több óra közösségimédia-használat, az éjszakai kontrollálatlan jelenlét, a passzív görgetés pedig rosszabb hatást gyakorol, mint az aktív kommunikáció.
– Segíti vagy inkább torzítja a közösségi média a társas készségek fejlődését?
– A közösségi média attól függően, hogy mennyire tudatosan használjuk, segítheti és torzíthatja is a társas készségek fejlődését. A hatás függ még az életkortól, a használat mennyiségétől és attól, hogy a gyerek mennyire rendelkezik már stabil offline kapcsolatokkal.
A közösségi média lehetővé teszi, hogy a gyerekek könnyen kapcsolatot tartsanak a barátokkal, és egy vagy több közösséghez tartozzanak. Ez különösen hasznos lehet például félénkebb gyerekeknél. A digitális tér lehetőséget ad arra is, hogy a gyerekek érdeklődési köröket találjanak, és az önkifejezést is elősegítheti: videók, képek, blogbejegyzések készítése, zene, rajz vagy más kreatív projektek megosztása, közösségi projektekben való részvétel. Ez a készség fejleszti a problémamegoldást, önkifejezést és együttműködést. Részben ehhez kapcsolódik, hogy a közösségi média lehetőséget ad arra, hogy csoportos projektekben vegyenek részt, online közösségekben kapcsolatokat építsenek, másokkal együtt dolgozzanak, akár távolról. Ez a készség különösen fontos a digitális munka- és tanulókörnyezetben. A gyerekek megtanulhatják: hogyan támogassanak másokat online, hogyan kérjenek segítséget nehéz helyzetekben, hogyan fejlesszék az empátiát digitális közegben. Ez segít abban, hogy pozitív online kultúrában nőjenek fel, és csökkenti a zaklatás kockázatát.
A digitális kommunikáció és az ún. netikett készségeinek megtanulásával megelőzhetjük a félreértéseket és a konfliktusokat az online térben. A gyerekeknek meg kell tanulniuk világosan és tisztelettel kommunikálni online, kezelni a különböző platformokat (chat, komment, videó), követni az online viselkedési normákat. Fontos készség, hogy a gyerekek: felismerjék a manipulált képeket és álhíreket, értékelni tudják a források hitelességét, tudatosan válogassanak a tartalmak között. Ez a képesség az információs öntudatosság része, ami kulcsfontosságú a digitális korban. Ha ezeket a készségeket tudatosan fejlesztjük, a közösségi média nemcsak szórakozás, hanem értékes tanulási és fejlődési eszköz is lehet a gyerekek számára.
Az online kommunikáció ugyanakkor gyakran kevésbé árnyalt és a nonverbális jelek hiánya miatt nehezebben értelmezhető, több konfliktust generál.
Emellett a nonverbális jelek nélkül nehezen vagy egyáltalán nem fejlődnek olyan készségek, mint az empátia, a testbeszéd értelmezése és a konfliktuskezelés. A közösségi médiában sok kapcsolat inkább gyenge vagy felszínes, ez torzíthatja a gyerekek elképzelését arról, hogy mi számít valódi barátságnak. Az interneten az emberek gyakran merészebben vagy durvábban kommunikálnak, ez a gyermekeknél is átcsaphat zaklatásba, konfliktusokba.
– Az online zaklatás milyen pszichés következményekkel járhat? Hogy lehet megelőzni, hogy gyermekünk áldozattá vagy „elkövetővéˮ váljon?
– Az online zaklatás a digitális kommunikáció egyik legsúlyosabb kockázata gyermek- és serdülőkorban. A cyberbullying azért különösen veszélyes, mert az offline bántalmazással szemben (ami természetesen ettől még szintén nagyon súlyos) folyamatosan jelen lehet, a bántalmazott úgy érzi, hogy nincs belőle kiút, menekülési lehetőség. A tartalmak gyors terjedése miatt sokan hozzáférhetnek egy sértő kommenthez vagy megosztott tartalomhoz, így egy sokkal nagyobb közönség előtt szégyenül meg a bántalmazott személy.
Az áldozatok gyakran tapasztalnak állandó feszültséget és félelmet, túlzott aggódást mások véleménye miatt. Beindulhatnak depressziót előidéző tünetek is, például az önbizalom csökkenése, szégyenérzet és társas visszahúzódás.
A zaklatás tartós stresszt idéz elő, ennek következtében megjelenhet alvászavar, koncentrációs nehézség és az iskolai teljesítmény romlása. Ezekre a jelekre pedagógusoknak és szülőknek is oda kellene figyelniük. Ha az áldozat nem tud segítséget kérni és a felnőttek nem veszik észre, súlyosbodhatnak a tünetek és sajnos akár öngyilkossági gondolatok is megjelenhetnek. A megelőzésben az segít, ha a gyermek biztonságban érzi magát és beszélni tud valakivel az online élményeiről. Ha fél a büntetéstől (például a telefon elvételétől), nagyobb eséllyel titkolja a problémát.
A stabil önbizalom védőfaktor. Ha a gyereknek vannak offline barátai, támogató családi kapcsolatai és sikerélményei, kevésbé sérülékeny. Ha a gyermek hirtelen nem akar iskolába menni, ideges lesz, ha értesítés érkezik, titkolja az online tevékenységét, hangulata romlik, viselkedése megváltozik, érdemes utánanéznünk ezek okának.
A zaklatóvá válást az empátia fejlesztésének a segítségével lehet elkerülni. Fontos, hogy a gyerek megértse, a kommentek valódi embereket érintenek és azt is, hogy az online térben is számítanak a következmények. Érdemes tisztázni, hogy a családban, a személyes kapcsolatokban használt alapelvek, az online világban is érvényesek. A gyerekek viselkedését erősen befolyásolja a szülői modell. Ha a szülő offline és online kommunikációja tiszteletteljes, a gyerek is nagyobb eséllyel követi ezt.
(Arról, hogy mit tehet a szülő ezen problémák kezelésében, április 9-i lapszámunkban olvashatnak.)
Dance
