Bihari Napló
A kereszt, mint szimbólum
A Nagyváradi Római Katolikus Püspökség Katekétikai Központja és a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Partiumi Oktatási és Módszertani Központja április 8–9-én továbbképzőt szervezett katolikus papoknak, hitoktatóknak, egyházi iskolában tanítóknak, pedagógusoknak a püspökség zarándokházában.

Ciucur Losonczi Antonius

Huszonketten jelentkeztek a képzésre, Bihar, Szatmár és Szilágy megyékből, a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegye területéről. Már hagyománnyá vált, hogy a virágvasárnap hétvégéjén hitoktatóknak, pedagógusoknak lelki napot tartanak – az idén ezt szűkebb körben rendezték meg, és a Franz Kett-pedagógia útján indultak el a résztvevők Nagy Enikő M. Kriszta mallersdorfi ferences nővér segítségével. Nagyböjti és húsvéti témák kerültek bemutatásra, szó volt például a keresztről, mint emberi létünk szimbólumáról, valamint szenvedésről és üdvösségről is.

„Tulajdonképpen ez többet jelent számunkra, mint egy egyszerű képzés, inkább csapatépítés és lelkigyakorlat, mely által – akárcsak a Kett-pedagógia révén a gyermekek – mi is el vagyunk vezetve az isteni jelenlét kapujához, hogy ott várakozzunk és töltekezzünk. Mindazt, amit itt tanulunk, a nagyhéten át tudjuk adni a diákjainknak”, nyilatkozta szerkesztőségünknek Benedek Ramóna hitoktató, főszervező.

A péntek délutáni nyitóünnepségen Böcskei László megyés püspök örömét fejezte ki, hogy elég hosszú idő elteltével ismét személyesen találkozhattak. A koronavírus-járvány idején ugyan próbálták a lehetőségekhez igazodva tartani egymással a kapcsolatot, nem állt meg az élet, de a fizikai találkozások egészen mások, mint a Zoom-os megbeszélések.

„Istennek hála, eljutottunk idáig, és bár nem tudjuk, hogy mit tartogat a jövő számunkra, két dologra azért próbálnunk kell összpontosítani. Az egyik, hogy az ehhez hasonlóan adódó lehetőséget ajándékként fogadjuk el, hiszen látjuk, hogy a világon nem mindenhol történhet ez így, elég, ha csak a háborús övezetekre gondolunk, ahol az élet egészen másról szól, nem a tervezésről. Ezért, amikor reggel elindulunk otthonról, bármennyire is sok a feladatunk, és esetleg kedvetlenek, rosszkedvűek vagyunk a rengeteg munka, előttünk tornyosuló kihívások miatt, inkább mondjunk köszönetet Istennek azért, hogy ez megadatik nekünk, és nem harcolni kell menjünk”, fogalmazott a főpásztor.


A másik dolog pedig, hogy a pandémia idején talán egy kicsit elkényelmesedtünk, azonban az igazi fejlődés és gazdagodás akkor jön létre, ha élő szóban, fizikailag tudunk kommunikálni egymással, egy közös célt követni. „Próbáljuk az örömhírt örömhírként, örömmel továbbadni, hiszen úgyis sok gond és szomorúság van a világban, ne fokozzuk ezeket még mi is a magatartásunkkal”, tanácsolta Böcskei László a jelenlevőknek.

 

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben