Ciucur Losonczi Antonius
A hétfő délután tartott vernisszázson Lakatos-Balla Attila gyűjteményvezető köszöntötte az érdeklődőket. Böcskei László megyés püspök azt vázolta fel, hogyan jutottunk el odáig, hogy Nagybánya és az ottani alkotótábor – mely 1996-ban indult újra Véső Ágoston festőművész szorgalmából, illetve a Királyhágómelléki Református Egyházkerület megalapításának 75. évfordulója alkalmából – szépségei most itt legyenek a nagyváradi római katolikus püspöki palotában. Mint mondta, egy tavalyi osztálytalálkozón, melyen jelen volt Szmutku Róbert nagybányai esperes-plébános, aki évfolyamtársa Vakon Zsolt püspöki titkárnak, vetődött fel az ötlet, hogy ezek a műalkotások gyönyörködtessenek bennünket. „Örülök annak, hogy létrejönnek ezek a hidak, és elérhetővé válnak az értékek” – hangsúlyozta a főpásztor. Megjegyezte: a szép a Biblia világában is jelen van, hiszen már az Ószövetségben olvashatunk Sion szépségéről, ott van nagyon sok helyen a természet szépsége és az Úrjézus is sokszor beszél a szépségről. Észre kell azonban vegyük, hogy a Szentírás mintha óvni akarna minket a külső szépség veszélyeitől, és inkább a belső szépségnek a keresésére és megtalálására hangol rá bennünket. „Én azt hiszem, hogy ez a gyűjtemény is erről a belső szépségről beszél, hogy észre vegyük és engedjük, hogy ez uralkodjon el bennünk és közöttünk” – hangsúlyozta az egyházmegye elöljárója.
Szilágyi András filozófus, művészeti író szerint a kiállítás által felvetett megújuló kérdés az, mikor válhat Nagybánya ismét a magyar nemzeti festészet otthonává? Meglátásában a tárlat éppen arról győz meg minket, hogy az elsajátított hagyomány megújított módon képes visszanyerni esztétikai funkcióját, a mű jelen-idejű viszonyát, illetve a „képidejét” előtérbe helyezve. A Nagybányai Tájképfestő Telep alkotói ugyanakkor túllépnek a történelmi és a „múzeumi egység” szemléletén, vagyis nem zárt egységet szerveznek, hanem egyéni látásmódok kölcsönhatása mentén bizonyítják a nagybányai tájképfestészet vizuális szellemterét, a hagyomány és folytonosság kortárs képidejét.
A 92 esztendős Véső Ágoston Munkácsy-díjas festőművész sajnálatát fejezte ki, hogy az általa tisztelt és őt, illetve a művésztelep létrejöttét, működését támogató Tőkés László volt püspök, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöke nincs jelen a kiállításmegnyitón.
A festőművész ezután beszélt arról, hogy a nagybányai telepen az évtizedek folyamán sohasem merültek fel etnikai problémák, konfliktusok, és ezáltal a művészek példát mutattak egy gyűlölködő világban. „Mi egy másik szemléletet képviselünk, a teremtett világ dicséretét, a hagyományos, keresztény, nemzeti kultúrák tovább éltetését. Sokféle felfogásban láthatnak itt képeket, de el kell mondanom azt, hogy Nagybányának nem stílusa volt és van, hanem szellemisége, ezért olyan sokrétű az ábrázolás” – közölte Véső Ágoston.
Mivel ezidőtájt ennek a mozgalomnak, illetve a művésztelepnek a logisztikai háttérintézményi feladatát a nagybányai Szentháromság római katolikus plébánia-esperesség látja el, Szmutku Róbert plébános is megosztotta gondolatait az egybegyűltekkel. „A művészet tanít, nevel, felemel és kiemel, lendületet ad. Nagy ajándék, hiszen a pasztorációban is néha a művészeteken keresztül tudunk evangelizálni. Hálás vagyok tehát azért, hogy, mint a munkák kurátora, arra használhatjuk a művészet eszközeit, hogy Isten dicsőségére valami szépet tudjunk megmutatni másoknak” – fejtette ki a tisztelendő.
Az időszaki tárlat szeptemberig tekinthető meg, illetve, ha nagy lesz iránta az érdeklődés, akár az év végig is.
