– mondta a fotóművész.

Hozzátette, személyes véleménye szerint az ügy középpontjában nem elsősorban az áll, hogyan bántak az ott élő emberekkel, hanem az, hogy az otthon működése nem intézményesített keretek között zajlott. Mint hangsúlyozta, ez a saját benyomása, a folyamatban lévő hatósági eljárásról és annak megállapításairól nem kíván véleményt mondani.

„Az állam hatalma nem egyenlő az erkölcsi igazsággal”

Az ügyben több százan fejtették ki véleményüket a közösségi médiában is. A Bihari Napló Facebook-oldalán közzétett cikkekhez is számos hozzászólás érkezett. Ezek között nagyon sokan a szociális ellátórendszer hiányosságaira hívják fel a figyelmet, illetve arra, hogy a hatósági fellépés legnagyobb kárvallotai épp az otthon lakói lettek.

– írta az egyik hozzászóló.

– írta egy, a szociális szférában dolgozó olvasónk.

Egy másik bejegyzésben ez áll:

„A Dumbrava-ügy túlmutat egyetlen személy felelősségén: rávilágít egy olyan társadalomra és államra, amely következetlenül alkalmazza saját szabályait. Miközben hirtelen nagy hangsúlyt kapnak az eljárások és engedélyek, felmerül a kérdés, hogy ezek miért hiányoztak akkor, amikor az államnak kellett volna megvédenie a kiszolgáltatott embereket.

Az ügy központi dilemmája, hogy miként viszonyulunk a szabályszegéshez, ha az jó szándékból történik, miközben az állam saját mulasztásai gyakran következmények nélkül maradnak. A jog célja nem pusztán az eljárások betartatása, hanem az igazság szolgálata – ennek hiányában a rendszer puszta bürokráciává válik.

A történet arra is rámutat, hogy az állam hatalma nem egyenlő az erkölcsi igazsággal, és a valódi kérdés az, miért kellett egy állampolgárnak pótolnia azt, amit az intézmények elmulasztottak. Bár a jogi döntés megszületik majd, az erkölcsi felelősség tisztázása a társadalom feladata marad.

Ha az ügy lezárása után nem történik valódi változás, akkor Dumbrava esete nem egyedi marad, hanem újabb példája lesz annak, hogy az állam gyorsabban reagál a szabályszegésekre, mint az emberek szükségleteire.”