– vont párhuzamot a Máté evangéliumából felolvasott igerészlet és a történelmi esemény között. Hozzátette: kötelességünk megőrizni emléküket, hiszen ezek az emberek vértanúk lettek, nemcsak hitükért, hanem nemzeti identitásukért is.

"Az érmihályfalvi csoport pere nem csupán egy politikai koncepciós eljárás volt, hanem egy azóta megbukott rendszer figyelmeztetése a jövő számára. Akkoriban elég volt egy gondolat, mondat, egy kinyomtatott röplap ahhoz, hogy embereket halálra vagy életfogytiglanra ítéljenek. (…) A gondolat szabadsága nem csupán egy emberi jog, ez a demokrácia alapja. Ahol ez megtörik, ott előbb-utóbb a szavak után a tetteket is ellenőrzik, majd jönnek a listák és letartóztatások, az ítélet.

– fogalmazott felszólalásában Botházy Nándor alprefektus, az RMDSZ váradi szervezetének ügyvezető elnöke.

A templomi megemlékezést követően a résztvevők átvonultak a közelben lévő művelődési házhoz, ahol az elítéltek leszármazottai, az egyházak, valamint az RMDSZ megyei, érmihályfalvi és nagyváradi szervezeteinek képviselői megkoszorúzták az épület bejáratánál elhelyezett emléktáblát.

A 31 elítélt nevét tartalmazó emléktábla előtt Szabó Ödön parlamenti képviselő, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnöke elmondta: „nagyon fontos az, hogy minden egyes pillanatban megküzdjünk azokért, akik ezt a nemzetet szolgálták, akik hűségesek voltak” – fogalmazott, hozzátéve: közösségi megküzdés eredménye az, hogy a tábla a felújított kultúrotthonba visszakerülhetett.

Az 1956-os magyarországi forradalommal sokan szimpatizáltak a Partiumban, illetve Erdélyben is. Érmihályfalván két fiatal, Reisz Ferenc és Bircze János titokban kommunistaellenes röplapokat készített, és azokat ismerőseik között terjesztette. Az ügyet a Securitate nagyon hamar felgöngyölítette, a fiatalokat letartóztatták. A koncepciós perben 1958 szeptemberében hoztak ítéletet: három személyt – Sass Kálmán és Balaskó Vilmos református lelkipásztorokat, valamint dr. Hollós István tanárt – halálra, kilenc személyt életfogytiglanra, a többieket pedig 5–25 év közötti kényszermunkára ítélték. Ugyanazon év december 2-án Sass Kálmánt és Hollós Istvánt kivégezték, Balaskó Vilmos ítéletét életfogytiglanra módosították. A börtönbüntetéseket csak 1964-ben függesztették fel nyugati nyomásra. Sass Kálmán családját a Bărăganba internálták, ahonnan kilenc év után szabadulhattak.

A mártírok emléke előtt minden évben tisztelegnek nemcsak Érmihályfalván, hanem Nagyváradon is, ahol rendszerint felváltva, a váradvelencei református és római katolikus templomokban tartanak megemlékezést.