Ciucur Losonczi Antonius
„Senkit se erőltetünk, ha nem akar, nem kell megsimogatnia vagy megtapintania semmilyen állatot, de én azt javaslom, hogy mindenki éljen a lehetőséggel, mert ezek trópusi ízeltlábúak, ilyen állatokkal nem találkozunk tehát a természetben testközelből a Kárpát-medencében. Amiket meg lehet fogni, azok nem csípnek vagy harapnak, a többiek pedig, melyek esetleg veszélyesek lehetnek, be vannak zárva a terráriumokba. Nagy szerencsétek van, hogy a Gabika névre keresztelt fantasztikus brazil óriás madárpókunk éppen sétál, így az üvegfalon keresztül talán az is megfigyelhető, hogyan szövi vattaszerű hálóját” – fogalmazott a meghívott előadó, dr. Juhász Orchidea, aki eredeti végzettségei szerint filozófiatanár, kulturális antropológus és fejlesztőpedagógus. Huszonegy évig volt a Miskolci Egyetem tanárképzés oktatója, ahol főként szociálpedagógiai és módszertani tartalmakat (például kooperatív technikákat, tanítási drámát, projektpedagógiát) tanított. Adjunktusi állását hátrahagyva, 2020-ban egy régi nagy álmát valósította meg: a Miskolci Egyetemen létrehozta a Közösségi Szolgálati Irodát, amelynek jelenleg is vezetője. Munkatársaival különböző önkéntes tevékenységeket szervez és változatos közösségi szolgáltatásokat valósít meg az egyetem magyar és külföldi hallgatói, illetve dolgozói számára. Főállása mellett azonban Az ízeltlábúak varázslatos világa címmel rendszeresen tart élménypedagógiai foglalkozásokat is iskolákban, óvodákban, művelődési intézményekben. A családi rovarász hobbiból kinőtt egyedi programjával eddig több mint 28 ezer érdeklődőhöz jutott el.
Az ízeltlábúak varázslatos világa című élménybiológiai program egy kiállítással egybekötött interaktív előadás volt, kettős céllal: ismeretterjesztés és érzékenyítés. A program résztvevői gazdag kiállítási anyag, élő trópusi állatok és változatos pedagógiai eszköztár segítségével ismerkedhettek az élővilág kevésbé ismert (és sokszor félreismert) csoportjával. A tárlat részét képezték tematikusan rendezett preparátumok (köztük színpompás trópusi pillangók vagy éppen a Föld legnagyobb bogárfajai), terráriumokban bemutatva különböző ragadozó ízeltlábúakat (madárpókot, skorpiót, ostorlábút stb.) és több, ügyesen rejtőzködő botsáskafajt, amelyeket a foglalkozás során kézbe is lehetett venni, illetve testközelből is megismerhetők voltak. Néhány szabályt azonban be kellett tartani: nem lehetett például olyanokat mondani, hogy „fujj, gusztustalan, undorító”. Vigyázni kellett az állatokra és nem volt szabad azzal poénkodni, vagy ijesztgetni másokat, hogy „jaj, mi mászik a hátadon…” Arra törekedtek azonban a szervezők, hogy mindenki jól érezze magát, még azok is, akik nem tartják mondjuk szépnek vagy „cukinak” a sziszegő hangot kibocsájtó, egyébként díszállatként is tartott madagaszkári bütykös csótányokat.
