Tóth Gábor
A véletlen egybeesések úgy hozták, hogy bő egy hét leforgása alatt a Virtuózok c., a magyarországi közmédiában futó népszerű klasszikus zenei tehetségkutatónak immár a második közismert egykori versenyzője koncertezik Nagyváradon. Múlt csütörtökön tartott zongoraestet a Partiumi Magyar Művelődési Céh szervezésében az e hónapban épp a New York-i Carnegie Hallban fellépni készülő 2016-os döntős résztvevő, a 15 éves marosvásárhelyi Nagy Krisztina, most csütörtökön pedig a filharmónia koncertjén láthatjuk-hallhatjuk Beethoven hegedűversenyével kimagasló kihívású szólista szerepkörben Abouzahra Amirát, aki az említett Virtuózok-sorozat 3. évadában, 2017-ben, korcsoportjának győztese volt. Amira tavaly decemberben töltötte be 16. életévét, Németországban született, szülei zongoraművészek, édesanyja magyar, édesapja egyiptomi származású. Amira négy éves kora óta tanul hegedülni, fellépéseivel már most bejárta széltében-hosszában a világot – Berlin (filharmónia terme), London (Covent Garden), New York (Lincoln Center), Sanghaj, Maszkati Királyi Operaház stb. –, szólistaként játszott a Kremerata Baltica élén, a Mexikói Állami Szimfonikus Zenekarral is, de hozzánk közelebb pl. a MÁV Szimfonikusokkal. A filharmónia nem említi azt az előzményt, hogy Amira egy az online térben tavaly, 2021-ben a Nagyváradi Egyetem zeneművészeti kara által rendezett nemzetközi előadói verseny egyik győzteseként egyben különdíjként elnyert egy fellépési lehetőséget a nagyváradi filharmónia zenekarával is. Nyilván ennek több oldala is van, hiszen ezzel például a váradi közönség is nyert, mégpedig a lehetőséget, hogy hallhassa itt élőben a már most nemzetközi hírű ifjú hölgy hegedűjátékát. Bár most a koncert főszereplője egyértelműen Amira, azért nem illendő szó nélkül hagynunk az est jól ismert karmesterét, Jankó Zsoltot, aki 2005 óta vezényel hűségesen Nagyváradon, ezzel párhuzamosan 2003 óta a Kolozsvári Magyar Opera dirigense. Jankó a Beethoven-szimfóniák közül a hetediket és a kilencediket kivéve eddig mindegyik másikat dirigálta már legalább egyszer Váradon, a nyolcadikat legutóbb 2010 októberében. Sajnos Zsoltot ebben az évadban két kellemetlen meglepetés is érte Nagyváradon azzal, hogy a filharmónia tavaly október végén és idén januárban is kényszerűen lemondta egy-egy közös koncertjüket, ezzel együtt az évadban most másodszor láthatjuk itt vezényelni.
Beethoven-esthez markáns plakát is dukál, a filharmónia a mesterről 1820-ban készült, Joseph Karl Stieler-féle, mára legismertebbé vált Beethoven-portréval, a borzas hajú, viharos tekintetű, különc művészével hívja koncertre közönségét; ehhez a festményhez Beethoven 49 esztendősen ült köztudottan türelmetlenül modellt. A jelenleg elhangzó két mű komponálásakor ennél fiatalabb volt, 35 éves, amikor a hegedűversenyt írta, és 41, amikor a VIII. szimfóniát.
Bizonyára sok művészetszerető emlékszik rá, hogy a lassan már két éve kitört világszintű korlátozások jócskán keresztbe tettek magának a Beethoven-évnek is 2020-ban, merthogy a művészvilág épp startra készen állt volna a zeneszerző 1770-es születésének 250. évfordulóját megünnepelni, de Beethoven valószínűleg most annak is örülne, ha ezt a kerek évfordulóját idén, 2022-ben ülnénk meg, merthogy életében sokáig meg volt róla győződve, hogy 1772-ben született. Viszont szerencsénkre a jó öreg Ludwig emberi üzenete mindig aktuális, s ha majd netán mégis végképp kimegy az emberség a divatból, akkor is jó lesz emlékeztetőnek. A Beethoven-évi tervek egy része két évvel ezelőtt a váradi filharmóniánál is füstbe ment, például a Krisztus az olajfák hegyén c. oratórium akkori decemberi bemutatója is esett, de a Hegedűverseny legutóbbi itteni előadása (Gabriel Croitoru szólójával) is pl. zárt kapus (csak interneten utóközvetített) volt 2020 végén.
Beethoven D-dúr hegedűversenye e műfaj valaha írt legnemesebbike, fényes kozmikus egyensúllyal, középpontjában az emberrel. Nem sokan írtak üstdobütésekkel kezdődő hegedűversenyt, Beethoven igen, a koncertindító négyütéses motívum ráadásul annyira jelentőségteljes, hogy mindjárt a bevezetőben a D-dúrtól idegen disz hangon is jócskán kiélezi a szerző. Ha a D-dúr hegedűversenyben a disz, akkor az F-dúr szimfóniában a cisz az, ami meglepetés-hang, ez utóbbin a szimfóniafinálé bevezetőjében torpan meg konok fortissimóban a zenekar. Persze ennél jóval tartalmasabb meglepetéseket is tartogat a két remekmű, lehetőség szerint tessenek meghallgatni. A VIII. szimfónia beethoveni életművében elfoglalt kései helye ellenére való látszólagos könnyedségét Szabolcsi Bence zenetörténész rendkívül találóban „bölcs mosoly”-nak nevezi, „megkönnyült”, „magaslati” zenének, és valóban, az alkotó, mintha pályájának aktuális hegycsúcsáról egy pillanatra leereszkedve elegáns kamarazenekari öniróniával venne távlati búcsút a 18. század muzsikájától. Amennyiben Anton Schindlernek, Beethoven első életrajzírójának valamit is elhihetünk – márpedig ha nevekkel nem is viccelünk, de mint utóbb kiderült, több története „hitelességét” tekintve a zenetörténet-írás ma inkább sajnos „svindler”-ként tartja számon –, szóval, ez esetben a szimfónia második tételének jellegzetes ketyegő karaktere képletesen a metronóm feltalálójának, Johann Nepomuk Mälzelnek volt címezve (Beethoven volt feltehetően az első, aki kottájában előírt ún. Mälzel-metronóm időmegfeleltetést).
A végére hagytuk a keserű tablettát: a teremkapacitás korlátozása a koncertre még mindig 30 százalékos, így a jegyvásárlással nem árt jól időzíteni (bilete.ro, filarmonicaoradea.ro, vagy csak hagyományosan: jegypénztár), már akinek van zöldigazolványa vagy érvényes negatív tesztje a belépéshez.
