Ciucur Losonczi Antonius
A premontrei kanonokrend nagyváradi préposti széktemplomának a búcsúünnepét tartották szeptember 15-én, csütörtökön este, a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére. A szentmise szónoka Fejes Rudolf Anzelm premontrei apát, prépost-prelátus volt, aki elmélkedésében arra hívta fel a figyelmet, hogy mindenkinek vannak fájdalmai, ez mindannyiukban közös, mert a földi életünknek egyik velejárója. Örömmel és fájdalommal éljük mindennapjainkat, bosszúsággal és víg kedéllyel. Nem véletlen, hogy a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepén az egyház a keresztáldozatot ünnepli, ennek eszközét, ahol Jézus megváltotta a világot. A kereszt azért fontos tehát számunkra, mert a jele minden szenvedésnek. A szenvedéstől itt a földi életben megpróbálunk menekülni, rosszként könyveljük el, holott az egyházban a híveknek, a megkeresztelt embereknek is hármas küldetésük van: királyi, prófétai és papi, mellyel engesztelik az Istent. Nem véletlen tehát az sem, hogy a Szent Kereszt Felmagasztalásának ünnepe után, szeptember 15-én a Fájdalmas Szűzanyát ünnepli a katolikus egyház- ő ugyanis a példaképünk, aki együttérzett Krisztussal, s ez szenvedést váltott ki belőle. Miközben a napjaink társadalma érzéketlen a szenvedők iránt, Mária édesanyai minőségében sem tehetett mást, minthogy Krisztus szenvedéséhez részvéttel viszonyuljon. De vajon ez a részvételi szándék megvan-e minden emberben, Krisztus szenvedése milyen hatással van a lelkünkre, mert úgy tűnik, hogy sajnos semmilyen hatással, tette fel a kérdést a prépost-prelátus. „Szinte úgy végig vonulnak balról jobbra itt ebben a templomban Máriának a fájdalmai, az a hit és remény, mely ezekkel együtt jár. Nekünk is, ha vannak fájdalmaink, nem jó, ha összeomlunk ezek súlya alatt, hanem legyen inkább számunkra követendő példa a Szűzanya kitartása, bátorsága, hite és reménysége”, hangsúlyozta.
Fejes Rudolf Anzelm arról is beszélt ezután, hogy több más szent mellett szeptember 15-én a katolikus egyház Genovai Szent Katalint is ünnepli, aki a 15. században élt, ezen a napon halt meg, és aki az ágya fölött egy piéta-képet őrzött, s életének tudói szerint mindig ez adott neki erőt, amikor olyan problémákkal küszködött, melyekre nem talált megoldást. Nem kímélte magát, hanem engesztelő életet élt, s a Fájdalmas Szűzanya volt a példaképe. „A mai ünnep arra kell buzdítson bennünket: engeszteljük mi is a szenvedéseink és a jótetteink áldozatának a felajánlásával magát az Istent, aki szeret bennünket”, fogalmazott az apát.
