Halálának körülményei és temetési helye ugyan ismeretlenek, mégis ennek emlékére, illetve Dávid Ferenc iránti tiszteletből évről évre az unitáriusok elzarándokolnak, hogy elmélkedjenek a vallásukról, arról, hogy miért is fontos ez a számukra. A közös imádság, az ünnepi szolgálatok és a találkozások megerősítik bennük az összetartozásuk érzését, emlékeztetve őket arra:

Erdély keleti történelmi határától Magyarország szívéig, Budapestig terjedő területekről, számos helyről érkeztek 2026-ban is unitáriusok Dévára. Valamivel kevesebben talán mint tavaly, de ez annak volt betudható, hogy ezúttal sajnos nem működött a felvonó, s az idősebbek közül sokan nem vállalták a meredek kaptatón való fel- és lemenetelt.

A fiatalokkal tartott a Váradról zarándokolt 15 éves Kristóf és a 13 éves Dóra is. Kristóf idén konfirmált, és tavaly is ott volt Déván, úgyhogy örült annak, hogy viszontláthatja az akkor, illetve az elmúlt hónapokban különböző unitárius összejöveteleken megismert barátait. Dóra viszont idén élte át először azt, hogy milyen nagyobb hitközösségben lenni, gazdagodott új élményekkel, szerzett barátokat.

A váradiak számára külön büszkeséget jelentett, hogy az egyik szolgálatvégző Erdő (Molnár) Imola volt, aki 2013 és 2018 között a Nagyvárad-Bihari Egyházközséget vezette, jelenleg pedig a Háromszék-Felsőfehéri Egyházkör jegyzője, brassói lelkész. Beszéde végén az unitárius címer jelképeit idézte meg, a dévai várhegyet a címer sziklahalmához hasonlítva:

– fogalmazott.

Az ünnepi istentiszteletet követően a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karának hallgatói mutatták be hagyományos várjátékukat, amely Dávid Ferenc alakját és szellemi örökségét eleveníti fel.

Gyertyákat lehetett gyújtani, virágokat és koszorúkat elhelyezni Dávid Ferenc emlékcellájában. Hazaindulás előtt a váradiak is betértek a Dávid Ferenc Szórvány- és Zarándokközpontba, ahol szeretetvendégséggel vártak mindenkit a szervezők, alkalmat nyújtva a töltekezésre, beszélgetésre.