Pap István

A könyvet Tauszik Hermann Alajos (Lojzi) tisztelője, Márton István adta ki, és tartalmazza az ő bevezetőjét, valamint utószavát, míg a könyv törzsanyagát Tauszik Hermann Alajos Kaleidoszkóp címen megírt visszaemlékezése képezi. A szombaton nagy érdeklődés mellett megtartott kötetbemutatón Márton István beszélt a kiadványról és a kanonokról, majd Lojzi atya egykori cellatársa, Duma István idézte fel börtönemlékeit. A kéziratot Márton István unokája, Márton Ágnes lektorálta, ő is megosztotta élményeit az olvasottakról. Felidézte: Tauszik Hermann Alajos kálváriáját az indította el, hogy a váradi premontrei templom megjavításának költségeire külföldről, a Caritas Internationalistól szerzett pénzt. Az atyát a templom kijavításáért nyugati kémnek tekintették, akit nyugati politikai ellenszolgáltatásért fizettek. A kanonokot 1970 májusában tartóztatták le és öt évi börtönbüntetésre ítélték. A kötetből megismerhetjük a kommunista állam terrorszervezetének, a Szekuritáténak a munkamódszereit a koncepciós perek előkészítésében „A köztudott történelmi tények szándékos elferdítése, kitalációja mindennapi jelenségnek számított, és annak perbeli felhasználása történt az ítéletben. Olvashattam arról is, miként fordulhatott elő a hamis tanúk becserkészése, erkölcstelen vallomások kikényszerítése a kitalált ferdítések kirakatperen belüli felhasználásához” – fogalmazott Márton Ágnes. Kiemelte, hogy „Ebben a történetben mindenki áldozat volt, még a besúgók is. Mindenki menekülni szertett volna, védeni a magáét bármi áron, és ezt abban a sötét világban sajnos csak becstelenséggel, árulással lehetett”.

A kálvária folytatódik

A visszaemlékezésből ijesztően részletgazdag leírásban ismerhetjük meg a a börtönéveket, illetve a kanonoknak az ezeket követő kálváriáját is. Lojzi atya a kiszabott időnél egy évvel korábban, 1974-ben szabadult a börtönből, és bár mint katolikus hívő érezhette a krisztusi megváltást, és „a fizikai kínzásoktól megszabadulhatott, de a lelki sebektől sosem tudott elmenekülni. A rabság után az utcai találkozások alkalmával az egykori tanítványok elfordított fejjel menekültek egykori iskolaigazgatójuk elől” – mondta a kötet lektora. A kanonok nagy tudására a börtönből való szabadulása után szüksége volt még a nagyváradi múzeumnak is. Tudományos írásai, elemzései más néven jelentek meg. Lojzi atya még a kommunizmus idején kézzel írta Kaleidoszkóp című visszaemlékezéseit, amelyből értesülhet az olvasó arról is, miként alakult ki az egyház és a román kommunista hatalom közötti viszony. Tauszik atya rettenetes félelemben írta visszaemlékezéseit, ezért rejtegette, mert félt attól, hogy a pribékek egy házkutatás során megtalálják. „Mindaz, amit az atya leírt és ahogyan leírta, nyomtatásba került” – hangsúlyozta Márton Ágnes, aki még három epizódot emelt ki Lojzi atya életéből. Kiszabadulása után ő és családja is különböző írásbeli kérelmeket fogalmaztak meg, de a hatalom mindezeket elutasította. „Pappá szentelésének ötvenedik évfordulóján könnyek között köszönte meg Istennek, hogy még élhet, mindezt egyetlen koronatanú részvételével tette meg, aki nem más volt, mint a nagyapám” – idézte fel a másik epizódot Márton Ágnes. „A székesegyházban vasmiséje (a pappá szentelés 70. évfordulóján bemutatott hálaadó szentmise – szerk. megj.) csodálatosra sikerült, egyköri gödöllői tanítványai közül sokan eljöttek” – emelte ki a harmadik epizódot. Ez az esemény méltó lezárása volt egy szenvedésekkel teli életútnak. Tauszik Hermann Alajos 92 éves korában, 1992. szeptember 21-én halt meg, temetésén sokan megjelentek. „Lojzi atya lelki ereje, kitartása és saját értékrendszerébe vetett hite számomra, és szerintem mindannyiunk számára példaértékű lehet” – zárta szavait Márton Ágnes.

A kötetbemutató végén a Váradi Dalnokok adtak elő két kórusművet, majd a jelenlevők vehették át ingyenesen a kötetet, de mivel nagy volt az érdeklődés, félő, hogy nem mindenkinek jutott belőle. Kérdésünkre válaszolva Márton István elmondta, hogy amennyiben lehetőség lesz rá, újranyomtatják a könyvet.