A hétvégén Giampiero Gloder érsek, apostoli nuncius vizitációt tett a Nagyváradi Római Katolikus Egyházmegyében, ezt koronázta meg a november 23-án, vasárnap délben a székesegyházban bemutatott ünnepi szentmise, aminek kezdetén Böcskei László megyés püspök köszöntötte a megjelenteket.

Homíliájában (melyet Pék Sándor esperes-plébános tolmácsolt magyarul) Giampiero Gloder érsek arra hívta fel a figyelmet: Krisztus Király ünnepét éppen száz évvel ezelőtt, 1925-ben XI. Piusz pápa rendelte el azért, hogy hangsúlyozza Jézus központi helyét a teremtésben, az életünkben és a világ történelmében.

Az elhangzott olvasmányok pedig egy nagy mozaik darabjaiként három fontos jelenetet tártak fel: középen Jézus keresztre feszítése állt Szent Lukács evangélista elbeszélése szerint; bal oldalon az ifjú Dávid, akit Izrael királyává kentek fel; míg jobbra az úgynevezett „Krisztus-himnusz". A továbbiakban az érsek erről a három nagy jelenetről elmélkedett XVI. Benedek pápa ide illő gondolatai nyomán.

Giampiero Gloder kifejtette: a középső jelenet a Kálvária hegyét ábrázolja. Előttünk áll a keresztre feszítés, mint a legszörnyűbb büntetés, amelyet a rómaiak a legnagyobb gonosztevők számára tartogattak. Ezen a kereszten függ Jézus, aki első látásra egy megalázott, legyőzött, kudarcot vallott embernek tűnik, azonban éppen a kereszten mutatja meg a maga egészen különleges királyságát, amely nem a világ, hanem az Isten stílusát követi. Éppen abban a pillanatban nyilvánítja ki az ő királyi méltóságát, uralmát, központi helyét a világtörténelemben. Bizonyos értelemben hihetetlen, ami történik: nem a választott nép, nem a Szentírásban jártas, hatalommal bíró vezetők, és nem is a papok azok, akik képesek felismerni Jézus királyi méltóságát. Egy gonosztevő az, aki a keresztre feszített Krisztusban felfedezi Isten dicsőségének a jelét. De ebben van a lényeg: Isten nem a hatalomban, a világ fölötti uralkodásban látja a királyság lényegét, hanem az ajándékozás, a szeretet és az irgalom művében, magyarázta az érsek.

A második jelenet, amennyiben az egyház hagyományát követve Dávid alakját Krisztusra vonatkoztatjuk, arra buzdít, hogy újítsuk meg hitünket az örök életben, abban a nagy reményben, hogy egy napon teljes és örök közösségben élhetünk majd Istennel, és ezzel egy időben kötelezzük el magunkat arra, hogy a mennyország fényét felragyogtassuk ebben a világban.

A harmadik jelenetben pedig Szent Pál arra hív bennünket, hogy szemléljük Krisztus uralmának misztériumát két olyan szempontból, amelyek az egész valóságot átölelik: a mindenség teremtésében, illetve a bűn tapasztalata és annak következményei után az Istennel való megbékélésben.

Krisztus Király ünnepét megülni tehát azt jelenti, hogy megéljük az Istennel való megbékélés örömét, és az irgalmasság és a béke eszközeiként erről mindennap tanúságot teszünk saját családjainkban és az egyházban

fogalmazott prédikációjában a nuncius.

A szertartáson közreműködött a székesegyház Szent László Ének- és Zenekara dr. Kristófi János Zsigmond karnagy vezényletével, aki felváltva játszott orgonán Ferencz Mercédesz tanárnővel, zongoraművésszel. Szólót énekelt Lukács Annamária, Tempfli Judit, Nagy-Kristófi Borbála, Kristófi János és Tempfli Zsolt. Felcsendült W. A. Mozart: Spatzenmesse, Bánáss László: Postula Me, César Franck: Panis Angelicus és Michael Haydn Nagyváradon komponált Te Deum című szerzeménye.

Fotó: Ciucur Losonczi Antonius

„A felajánlási ének Bánáss László (1888-1949) kompozíciója volt, Kérd tőlem, és odaadom örökségül a népeket és birtokodul a föld határait-, aki egy igen sokoldalú személyiségnek bizonyult. 1912-ben szentelték pappá Nagyváradon, előtte Münchenben tanult zenét, a háborúban tábori lelkészként szolgált. 1919-től az Orsolya-zárda lelkipásztora és a Tanítóképző igazgatója volt, majd 1926-tól karnagy a váradi székesegyházban. Veszprémi püspökként fejezte be földi pályafutását, 1946-ban”, jelezte Facebook-bejegyzésében dr. Kristófi János Zsigmond.

Az ünnepi mise szentségi áldással ért véget.

Fotó: Ciucur Losonczi Antonius