Ciucur Losonczi Antonius
A katolikus egyházban február 2-a Urunk bemutatása, más néven Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe. Születése után negyven nappal Szent József és Szűz Mária bemutatta Jézust a jeruzsálemi templomban, ahol a jelenlévő idős Simeon a Nemzetek Világosságának nevezte őt, innen ered az egyik legrégebbi szentelmény, a gyertyaszentelés szokása. A székesegyházban ezért a szerda délután bemutatott szentmise kezdetén Böcskei László püspök megáldotta a gyertyákat.
Az ezt követő bevezető részben a főpásztor hangsúlyozta: a szerzetesek különösképpen, de a világi papok is, ezen a napon azt is ünneplik, hogy valamennyien igent mondtak a megszentelt élet kibontakozására. Hálát adnak a hivatásukért, és köszönetet mondanak Istennek a sok kegyelemért, melyekkel elhalmozta őket, és amiért segít nekik helytállni. Hozzátette: válságos időket élünk, ezért gondolni kell azokra is, akik nem lehetnek jelen, mert betegek, karanténban vannak, vagy egyéb okok miatt nem tudták vállalni a közös ünneplést. És nem feledkeznek meg azokról a szerzetesekről, nővérekről sem, akik az elmúlt időszakban hunytak el, emlékeznek rájuk és imádkoznak értük. „A fényt hordoztuk, amikor bevonultunk Isten szentélyébe, ez vezéreljen minket ezután is, ennek tükrében magasztaljuk Őt” – fogalmazott Böcskei László.
Homíliájában a történelemtanárként is tevékenykedő Molnár Lehel budapesti piarista szerzetes felidézte, hogy amikor nemrég egy beszélgetés során felmerült, hogy mégis mit mondhatna ő Nagyváradon a szerzeteseknek, egyik kolléganője azt tanácsolta neki, jelentse ki egyszerűen azt, hogy „Nélkületek nem tudom elképzelni az egyházat”. Ez egy frappáns összefoglalása lenne persze a lényegnek, ennél a pontnál akár véget is érhetne a prédikáció, de azért érdemes egy kicsit bővebben is kifejteni azt, hogy a szerzetesekre és nővérekre miért van szükség? Azért, mert ők pusztán a létükkel Istenre irányítják a figyelmet, magyarázta a szentmise szónoka, aki ezután kiemelte: a Miatyánk után a katolikus hívek azért szoktak imádkozni, hogy bűn és baj nélkül éljenek. Az Ószövetségben Isten szabadítóként jelentkezik, hogy a rabszolgaságból kiszabadítsa népét, és Krisztus is azért jött közénk, hogy kiszabadítsa az emberiséget a baj, a bűnök és a sötétség fogságából. Mózes látta, hogyan bánnak népével, és ez annyira felháborította őt, hogy bűnt követett el. Látta ugyanakkor népe hűtlenségét és Isten hűségét – ez a látás pedig a próféták sajátságos tulajdonsága. Izráel népe számára Isten elküldte Krisztust, az igazi és legnagyobb Látót, és Simeon és Anna próféták is nem csupán néztek a szemükkel, hanem tényleg láttak, hiszen felismerték benne a Világ Világosságát. És tovább fűzve a látásról szóló gondolatmenetet, fontos, hogy napjainkban is legyenek megszentelt életű emberek, akik ezt a látást elősegítsék a hivatásuk gyakorlásával. Gyertyaként világosságot hozzanak a társadalomba, felelősséget és áldozatot vállalva, valamint teljesítve az Istentől kapott küldetésüket, nyomatékosította Molnár Lehel.
