„Ez azért nagyon fontos, mert a nyelvelsajátítás ideje alatt (leginkább 0–3 év között, de kiskamaszkorig is finomodik, csiszolódik az anyanyelv/ek fejlődése) a gyermek fejében el kell rendeződjön a két nyelv úgy, hogy azok különálló egységek. Ha ez a következetesség nincs meg, felnőttkorig is eltartó félnyelvűség vagy kevert nyelvűség alakul ki, ami nem szerencsés egyik nyelv használata során sem” – teszi hozzá a szakember, kiemelve: nem baj, ha a beszéd beindulása után a gyermek keveri a nyelveket, ha a szülők használták az egy szülő – egy nyelv stratégiát, a keveredés nagyjából iskoláskorra el fog múlni.

Családi kommunikáció

Bartha Krisztina elmondta, sokszor felvetül a kérdés, hogy lehet megoldani az egy szülő – egy nyelv módszerét a családi kommunikáció során. „Ez egy picit nehezebb és talán furán hangzik első olvasásra, de akik benne vannak, pontosan tudják, hogy működik. Vegyünk egy családi ebédet: anyuka ismeri apuka nyelvét, apuka nem ismeri anyuka nyelvét, anya–gyerek egymással A nyelven, apa–gyerek B nyelven beszélnek, anya és apa egymáshoz szólva nyilván B nyelvet használja, de amint a gyerekükhöz fordulnak vissza, újból a saját anyanyelvükön szólnak. Mi kell ehhez? Egyszerűen csak a bizalom a két felnőtt részéről, hogy mikor a saját nyelvükön szólnak a gyerekhez, akkor nem beszéli ki a másikat, nem beszél ellene stb. Olykor szükség van fordításra, abban az esetben, ha az apuka egyáltalán nem ismeri az A nyelvet és fontos, hogy értse, mit mondott az anyuka. Igaz, hogy ez nagyobb erőfeszítés, de megéri” – részletezi Bartha Krisztina.

A családon belül két tipikus hiba szokott lenni, az egyik pedig nem is vezet kétnyelvűséghez. Ez az, amikor az egyik szülő (rendszerint a kisebbségi) nem beszél a saját nyelvén a gyermekkel, így a gyermek kvázi egynyelvű családban nő fel, pedig a lehetőségei ideálisak a kiegyensúlyozott kétnyelvűvé válásra. A másik eset, amikor az egyik, vagy rosszabb esetben mindkét szülő váltakoztatva használja az általa ismert nyelveket. Ilyenkor az egészen kicsi gyermek összezavarodik, a mentális szókincsében – ahol a nyelvi elemek tárolódnak (nemcsak a szavak, hanem a nyelvtani szabályok is) – keveredve rögzülnek az elemek, úgy fogja a két nyelvet használni, mintha azok egyazon nyelvhez tartoznának.

„Ez a keveredés azért probléma hosszú távon, mert a kommunikációs partner számára nehezen követhető, hogy éppen milyen nyelven szólnak hozzá. Ez a fajta keveredés a kommunikációs nehézségek mellett sajnos

Ez nem feltétlenül van így (bár azt azért tudjuk, hogy a gondolkodás és a beszéd két nagyon szorosan összefüggő terület), de a másik emberre tett hatás ezt az olykor téves képzetet erősíti fel” – részletezi a szakember.

Bartha Krisztinát az iskolaválasztásról is kérdeztük. Mint elmondta, a vegyes családok esetében könnyebb zsonglőrködni, mivel az egy szülő – egy nyelv stratégia alkalmazása esetén a gyermek mindkét nyelvet érti és eléggé beszéli ahhoz, hogy bármelyik közösségben megállja a helyét. Amit érdemes tudni, hogy nagyon nehéz hosszú távon fenntartani a teljes kiegyensúlyozottságot két nyelv között. Jó, ha a szülők tisztában vannak azzal, hogy az lesz a domináns nyelve a gyermeknek, amelyiken tanul.

Ha egy családban jó az összhang, nagy a tisztelet egymás iránt és a gyermek érdekei mindenek felett állnak, valamint a szülők nem versenyeznek, hogy kinek a nyelve jobb, hasznosabb, akkor a szakember azt javasolja, hogy minimum ötödik osztályig magyar tannyelvű intézménybe járjon a gyermek.

„Egyetlen praktikus oka van ennek. A kisebbségi–többségi országban, a mi intézményrendszerünkben, ha többségi osztályba íratjuk a gyermeket, nem fog tudni rendesen megtanulni magyarul olvasni és írni, mert a magyart nem tanulják román tagozaton, de ha magyar iskolában kezdi a tanulmányait, akkor ott megtanul magyarul és románul is olvasni és írni. Más országokban működik az, hogy a többségiek is tanulhatnak, sőt, néhány helyen kötelező nekik a kisebbség nyelvét megtanulni, de nálunk nem. Sokan úgy gondolhatják, hogy elég, ha a gyermeket majd otthon tanítják magyarul írni, de ez nem elegendő, mivel magyarul írni tanulni csak magyar pedagógustól lehet és érdemes” – hívja fel a figyelmet a szakember.

Bartha Krisztina azt is elmondta, hogy amennyiben a család szerint a gyermeknek nem kell majd felnőttként a magyar írást használnia, vagy ha az anyuka román, és nagyon nehezen tudna segíteni a tanulásban, akkor a gyermeknek nem lesz semmilyen különösebb baja a román tagozaton sem, csak ahogy mondani szokták, szegényebb lesz annyival, hogy nem fog jól írni és olvasni magyarul, és elbillen a mérleg a román irányába, mert azon a nyelven fog a nap nagy részében gondolkodni.

„Az egyik nagy felmérésemben azt vizsgáltam, hogy a gyermekeknek milyen a magyar beszédértése alsó tagozaton. Ebből a kutatásból az derült ki, hogy a vegyes családban élő, román tagozaton tanuló gyermekek nagyon le vannak maradva a magyar nyelvtudásnak ebben a szeletében (beszédértés) azokhoz képest, akik vegyes családban, de magyar osztályban tanulnak. Kicsit sarkítva fogalmazok, IV. osztályra gyakorlatilag elfelejtenek magyarul, nem értik a magyar szövegeket” – ismertette kutatása eredményét a szakember.

Mi a helyzet a harmadik nyelvvel?

Sok óvodában már az angol nyelv oktatását is elkezdik, de legkésőbb előkészítő osztályban bevezetik. Arról is kérdeztük Bartha Krisztinát, hogy egy harmadik nyelv tanulása okoz-e zavart a gyermeknél? Mint elmondta, a szakirodalom azt mutatja, hogy a három nyelv párhuzamos elsajátítása/tanulása még befogadható a gyermek számára. Viszont nagyon sok függ az adott gyermek nyelvi képességeitől is. „Van olyan gyermek, akinek sok az anyanyelve mellett még két másik nyelv tanulása, de van, akinek mindez nem jelent gondot. Ezt egy szülő a legkönnyebben úgy tudja ellenőrizni, ha figyeli, hogy mennyire nehéz a gyermekének az anyanyelv-elsajátítás, van-e ebben késés, mennyire gyorsan bővül a szókincse, mennyire tisztán ejti a hangokat. Ha az anyanyelv-használatban jól boldogul a gyermek, akkor többnyire jó a nyelvérzéke” – mondja a szakember.

Egy másik „ellenőrzési” lehetőség, hogy mennyire érdeklődő a gyermek az idegen nyelv iránt. Észreveszi-e a játszótéren, hogy mások „furcsán” beszélnek, kérdezősködik-e erről, kíváncsi-e, hogy miként mondják bizonyos dolgoknak a másik nyelven. Ha motivált a gyermek a második, harmadik nyelv tanulására, természetesen nem kell ezt gátolni, sőt érdemes a nyitottságot ilyenkor kihasználni.

Attól is függ, hogy mikor érdemes a harmadik nyelvtanulással próbálkozni, hogy mennyire jól felkészültek azok a pedagógusok, akik a környezeti nyelvet és az idegen nyelvet tanítják, mennyire játékos módszerekkel dolgoznak, akcentusmentes beszélők-e stb. Sok szülő szeretné felgyorsítani a nyelvtanulás folyamatát, mert ez a divat, és mert mindenki tud angolul, de jó, ha tudjuk,

– hívja fel a figyelmet Bartha Krisztina, hozzátéve, hogy a kiskamaszkorban zárul le az a szenzitív periódus, ami után már csak nagyobb erőfeszítésekkel lehet elsajátítani egy új idegen nyelvet, de addig ezt nem kell feltétlenül siettetni.

óvodáskorban fektessük le a környezeti nyelv alapjait, haladjunk azzal minél jobban, és kisiskolás korban kezdjük csak el az idegen nyelvet. Ne terheljük a gyermekeket korábban a harmadik nyelvvel, mert feleslegesen erőltetünk olyasmit, amire később is éppen elég ideje van. Amikor viszont elkezdi, akkor szülői képességeinkhez mérten igyekezzünk a legjobb tanulási feltételeket biztosítani” – tanácsolja Bartha Krisztina.