Ciucur Losonczi Antonius
Az érdeklődőket dr. Kovács F. Zsolt, a püspökség irodaigazgatója üdvözölte, a meghívottal pedig Perei Benita munkatárs folytatott párbeszédet a közönség bevonásával.
Kádár Annamária pszichológus hangsúlyozta: arról, ami a világban körülöttünk történik, mindenképpen beszélgetni kell, hiszen nincs annál rosszabb, mint ha valamit titokként vagy tabuként kezelünk. Ehhez azonban először úgymond önmagunkkal kell kapcsolatba lépnünk, megnyugtatni „a bennünk élő csodagyereket”. Erre a belső párbeszédre szükség van, mivel mindenkinek jogában áll félni, de ha nem tisztáztuk magunkban a dolgokat, akkor a gyermekek észreveszik azt, hogy tettrekészséget és bátorságot kommunikálunk, miközben nonverbálisan magunk is rettegünk, és ettől ők csak még jobban összezavarodnak. Csillapíthatjuk például azzal a saját félelmeinket, hogy mindig lehet találni valamit, ami szorongásra adhat okot – ha éppen nincs járvány vagy háborús veszély, akkor tarthatunk például egy vizsgától, vagy attól, hogy lemerül a telefonunk –, de nem lehet állandóan rettegésben élni. Mikor ezen túljutunk, akkor aztán már sokkal hitelesebben magyarázhatjuk el a gyermekeinknek is, hogy mi zajlik a világban.
A kisebbeknek elég, ha szimbolikus vagy varázsmeséket mondunk, hiszen egy óvodás úgyis „a jelen hedonizmusában él, és egyetlen időperspektívája van, a ma”. Neki a szomszédot Mariska néni jelenti, ezért úgysem érti azt, hogy Ukrajna egy szomszédos állam, és ott van háború, nem Romániában. Persze, egy kicsit nagyobb korban már dilemmát okozhat, hogy miközben azon gondolkodom, hogy mit mondhatok el a gyermekemnek, ő hazajön az iskolából, és lehet, hogy már sokkal többet tud nálam, mert rengeteg tartalomban részesült, olyanban is, ami nem az életkorának megfelelő. Ilyenkor az se jó, ha kikozmetikázzuk az eseményeket, de az se, ha mindent sötéten látunk, világvégét vizionálunk és már ki is választottunk magunknak egy sírhelyet. A legjobb tehát az, ha váltakozó narratívát használunk. Érzelmi biztonságot nyújtunk a gyermekeinknek, akiknek így a család egy védőhálót jelent. A serdülőkkel már megvitathatjuk, hogy mi a valódi és az álhírek közti különbség. A feszültség feloldásában pedig nagy szerepük lehet a művészeteknek, vagy annak, ha segítünk másoknak, közölte Kádár Annamária.
Megköszönve az elhangzottakat, Böcskei László megyés püspök azon meggyőződésének adott hangot: nem elég a békét őrizni, hanem állandóan építeni is kell, mert láthattuk, hogy milyen könnyen és gyorsan elillanhat. Keresztényként ugyanakkor hinnünk kell abban, hogy mindig van remény és folytatás, és akárhogy is nézzük, minden nehézség dacára „ez a világ egy olyan hely, ahová érdemes volt megszületni”.
