Mi, emberek szeretünk magunkra úgy tekinteni, mint racionális lényekre, életünk során pedig észszerű döntések által próbálunk előre haladni. A viselkedési közgazdaságtan és az agy működésével foglalkozó természettudományok viszont inkább úgy fogalmaznak, hogy korlátozottan vagyunk racionálisak, vagyis csak egy bizonyos szintig tudunk az adott esethez optimális megoldást nyújtó döntéseket hozni, magyarázta a rendezvény meghívottja, dr. Seer László diplomás pszichológus és közgazdász, a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem adjunktusa.

A címre utalva úgy fogalmazott: az agyunk bizonyos szempontból tényleg egy ősember, más megközelítésből azonban nem. Valamikor réges-régen ugyanis, a tudomány jelenlegi állása szerint amikor a homo sapiens még nem is volt kialakulva, gyakorlatilag egy olyan világban éltünk, amelyben az agyunk alkalmazkodott egy adott életmódhoz. Hosszú időn keresztül ugyanazon beszűkült problémákat kellett megoldanunk: vadászat, gyűjtögetés, ismétlődő veszélyek elhárítása, a túlélésért folytatott harc. Ezek a lenyomatok pedig még mindig megvannak bennünk. Az agyunk viszont egy „luxusgépezet, egy hihetetlenül energiaigényes szerkezet”. Ebből több dolog következik, az egyik ilyen, hogy nem biztos, hogy megvan arra a megfelelő időnk, információ mennyiségünk és egy rakás olyan feltételünk ahhoz, hogy racionális döntéseket hozzunk, fejtette ki Seer László.

A racionális döntést úgy határozza meg a viselkedési közgazdaságtan, hogy az a típusú döntés, amelyik ok-okozati láncolatban folyamatjelleggel történik meg megfelelő információnak a hatására, ennek összegyűjtése után, és jó eséllyel optimális eredményt produkál. Minden ami nem ilyen döntés, az tehát nem teljesen racionális. A tapasztalat pedig az, hogy hiába vagyunk nagyon modernek, és állnak rendelkezésünkre csúcstechnológiák, a mindennapi életben nagyon is ki vagyunk téve irracionális döntéseknek – tette hozzá a marketingszakember.

A továbbiakban több példát is felsorolt a meghívott az emberi irracionális döntéshozatal bizonyítására, úgymint a tartományhatás (egy termék értékskálájának a bővítésével vagy szűkítésével az agyunk elveszíti azon képességét, hogy objektív döntést hozzon, mert ár- és preferenciafüggők vagyunk, számunkra mindennek valamihez képest van értelme és értéke), vagy a közgazdász szakszóval időbeli diszkontálásnak nevezett jelenség (az emberi agy alapvetően azt tartja a legfontosabb információnak ami a jelenben releváns, és ahogy távolodunk a jelentől, úgy csökken a relevanciaszintje mindannak, amit hozzárendelünk az adott dologhoz).

A korláton belül számos úgynevezett heurisztika és »hüvelykujjszabály« irányítja a mindennapi döntéseinket, melyek, bár egyenesen irracionálisak, mégis beváltak az idők során a fejlődési folyamatainkban. Legalább kétszázhetvenhárom mentális torzításról tudunk, melyek mindegyikéhez szakirodalom van rendelve, és mindegyiknek van saját neve