Tavaly már részletesen körüljártuk a metszés aranyszabályait, idén azonban érdemes más megközelítésből tekinteni erre a munkára: nem általános receptekben, hanem faállapotban és helyzetben gondolkodva – hangsúlyozza Homonnai Gábor gyümölcskertész.

„Egy többhektáros gyümölcsösben a munkát sokszor már el kell kezdeni, akár havon állva is. Egy néhány áras kertben viszont semmi nem indokolja, hogy kedvezőtlen időben metsszünk, hacsak nem a türelmetlenség” – fogalmazott a szakember.

Tapasztalatai szerint szélcsendes időben, 0 és +5 Celsius-fok között jókedvvel és eredményesen lehet haladni az almatermésűek metszésével, ezt követően jöhetnek a csonthéjasok közül a szilva, a cseresznye és a meggy, míg az őszibarackot célszerű rügypattanáskor metszeni.

Homonnai Gábor saját gyakorlatában ennél a fajnál elsősorban zöldmetszést alkalmaz, közvetlenül a termés beérése után, ezért tavasszal általában nem nyúl hozzá. Kivételt csak az egy–kétéves fiatal fák jelentenek, ahol a koronaalakító metszést nem lehet elhanyagolni, ugyanakkor 20 milliméternél vastagabb ágakat ekkor sem vág le.

– emelte ki. A dió esetében pedig kifejezetten az őszi metszést tartja biztonságosnak, a termés betakarítása után, amikor a nedvkeringés már leállóban van, így a sebhelyek a tél beálltáig be tudnak forrni.

Kezdők metszési hibái a kerti munkák során

A kezdő hobbikertészek legnagyobb hibája szerinte az, hogy félnek a metszéstől, vagy éppen ellenkezőleg, rossz helyen és rossz módon avatkoznak be.

– fogalmazott. A munka első lépése mindig az, hogy előre eldöntjük, melyek azok az ágak, amelyeket mindenképpen meg szeretnénk tartani, és ezeket „fél szemmel végig figyeljük” a metszés során. Az egymást keresztező ágak közül általában az erősebbiket távolítjuk el, ha a fekvése kedvezőtlen, míg a csüngő vagy gyertyaszerűen, függőlegesen álló ágak szintén eltávolításra ítélendők, mivel beárnyékolják a korona belsejét, és alig hoznak termőrügyet.

Az egyik leggyakoribb hiba, hogy az egyéves, akár 50–100 centiméter hosszú hajtásokat a kertészek egyszerűen a felükre kurtítják.

a vágás végén újabb 3-4 hajtás képződik, ami besűríti a korona tetejét és további, nem kívánatos növekedésre serkenti a fát. A helyes megoldás ezzel szemben az, hogy a hajtások közül egyet – lehetőleg kifelé állót és nem teljesen függőlegest – egész hosszában meghagyunk, a többit pedig tőből eltávolítjuk.

Lemosó permetezés: hasznos kiegészítő, de nem pótolja az egész éves növényvédelmet

A tavaszi lemosó permetezés sok kertben szinte kötelező elemként szerepel, Homonnai Gábor gyümölcskertész azonban árnyaltabban közelíti meg a kérdést.

Saját tapasztalatai alapján úgy látja, hogy

és semmiképpen sem pótolja a vegetációs időszak során elvégzett növényvédelmi munkákat.

„Bevallom, az őszibarack kivételével soha nem tartottam kulcskérdésnek a lemosó permetezést. Ha a tenyészidőszakban rendszeresen és szakszerűen elvégezzük a szükséges permetezéseket, a téli vagy tél végi lemosó akár el is maradhat” – fogalmazott a szakember, hangsúlyozva, hogy

Amikor mégis sor kerül rá, a megfelelő időzítés kulcsfontosságú. Homonnai Gábor a lemosó permetezést rügyfakadás előttre időzíti, arra az időszakra, amikor a kártevők már kezdenek előbújni téli rejtekhelyeikről. Ugyanakkor figyelmeztet: az egérfüles állapot után, illetve a pirosbimbós fázis közeledtével már kerülni kell az erősebb töménységű szerek használatát, mert azok károsíthatják a növényeket.

a réz és a kén gombaölő szerként, egy rovarölő készítmény – napjainkban leggyakrabban a Mospilan –, valamint a növényi olaj. A szakember arra is felhívta a figyelmet, hogy az olajos készítmények alkalmazása az elmúlt években jelentősen átalakult.

– ismertette. Ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a lemosó permetezés megterhelő lehet a gyümölcsfák számára, ezért nem célszerű évről évre automatikusan alkalmazni. A szakemberek általános ajánlása szerint két egymást követő év lemosó permetezés után érdemes a harmadik évet kihagyni, pihentetésképpen – emelte ki.