Tóth Gábor
A Kaganovskiy Virtuosi kamarazenekar játékában 8 évszak – 1 világ címmel Antonio Vivaldi A négy évszak hegedűverseny ciklusának, illetve Ástor Piazzolla Évszakok Buenos Airesben c. négyes fogatának egymásba fonódó előadása szólt április 26-án, kedden 19 órai kezdettel a püspöki palotában, a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség szervezésében. Szóló hegedűn a moszkvaiból és New Yorkiból az évek folyamán immár váradivá is lett kiváló fiatal hegedűművészt, Artur Kaganovskiyt hallhattuk, a kamaraegyüttest az asztúriai, de többek között Moszkvában konzervatóriumot végzett César Álvarez vezényelte. Mindkettejüket ismerheti már a helyi közönség korábbi váradi koncertekről, olyannyira, hogy ugyanezt a műsort Kaganovskiy és Álvarez 2021 januárjában előadta a nagyváradi filharmónia kamarazenekarával is. Akkor is említettük, karmester nélkül szokás inkább ezt játszani, de talán nem árt külső irányító kéz és fül (esetünkben Álvárez még szinte együtt is táncolt a zenekarral az átélésben), ráadásul így a szólista is másként mélyülhetett el saját feladatában. A gyakorlott filharmóniás vonósokból, kolozsvári, váradi, aradi és marosvásárhelyi zenészekből álló Kaganovskiy Virtuosi kamarazenekart ebben az évben hívta életre Artur és Eszter Kaganovskiy. Nem bízták a véletlenre a kiváló fiatal zenészek megkeresését, pl. a koncertmestert is beleértve négy kolozsvári filharmóniás szólamvezető is alapembere a csapatnak.
A koncert jótékonysági célú volt, az ukrajnai háború menekültjeinek gyűjtöttek. Hangsúlyozva ismét a művészet világi kicsinyességek felett állását, mondjuk el, orosz hegedűművész felvetése nyomán. A zenei esemény a püspökség és Kaganovskiy közös iniciatívája, egy koncertsorozat részének első állomása volt, mely a 18. században épült barokk palotába az építtető és művészetpártoló Patachich Ádám egykori püspök által megálmodott értékelvű funkcionalitást kívánja visszahozni a jelenbe, köztük a művészetek aktív megosztását a közönséggel. Közönségből nem is volt hiány, s bár a rendezvény helyszíne egy palotai viszonylatban kisebbnek mondható terem volt (az elegáns egykori püspöki ebédlő), így sem zártak ki senkit a szervezők az eseményből, bő százan a kiváló telt akusztikájú belső koncerttérben is elfértek, további 40–50 ember számára a szomszédos teremben, illetve a folyosón biztosítottak kiegészítő ülőhelyekkel részleges rálátást, ráhallást a két ráadással bő másfél órásra nyúlt koncertre.
Mint Böcskei László megyés püspök koncert végi köszöntő szavaiból megtudtuk, Artur Kaganovskiy volt az, aki végigjárva a palota termeit, előállt a zenei sorozat ötletével, és külön kiválasztotta a mostani első eseményre ezt a helyiséget. Telitalálat volt a hangzás, és a látvány is illő, a falakat beborító, Vivaldi korabeli ízlésére jól rímelő tematikájú árkádikus-idillikus tájfestményekkel. A kifejezetten sztereósra vett I-II. hegedű szembeállítás hangzásélménye pedig mindjárt eszünkbe juttathatta, hogy senki sem próféta a saját hazájában. Kellett egy külső szem- és fülpár, hogy megtalálja azt, ami itt volt nekünk már vagy 250 éve. De ha már Vivaldi, vele Velence és akusztika is szóba kerül, rögtön beugrik, hogy a mindig is helyben kínálkozó visszhangos-válaszolós híres cori spezzati eljárás lehetőségét is egy külső fül, a francia-flamand Willaert fedezte fel a velenceieknek. Számtalan érdekességet lehetne mesélni Vivaldi világraszóló népszerűségű négyrészes évszak-concerto sorozatáról, hogy szerzője hogyan ment ki a divatból, miként halt bele a szegénységbe, és hogyan fedezte fel magának őt újra az utókor. Nem is beszélve Piazzolláról, aki friss kortárszenei vérátömlesztéssel emelte a tangó életérzését klasszikus előadói berkekbe, olyanynyira zsigerekig hatoló varázslattal, hogy a legelitebb komolyzenészek is őrülten imádják játszani. A térben (Itália/Argentína) és időben (1720 k. / 1965/70) látszólag egymástól távoli két szerző zenei évszakait Leonyid Deszjatnyikov (sz. 1955, harkivi orosz) rendezői színházba illő Piazzolla-átdolgozásai kötötték össze váltakozó ciklussá, így az évszakok ellentétes mozgása a két féltekén időnként Vivaldi kiegészítő évszakainak idézeteit eredményezte a Piazzolla-darabokban – talán egyik legszellemesebb a Piazzola-tél hegedűszólóját vonóskísérő Vivaldi nyári zivatara. Így jutottunk el a két féltekét váltogatva Vivaldi tavaszától a természet és zene körforgásával viszsza, Piazzolla tavaszáig. Az előadás maga friss, fiatalos, lendületes, határozottan erőteljes élmény volt, nemcsak a közönség számára, de láthatóan a zenészeknek is kifejezetten élvezetes volt, úgy, hogy még Piazzolla fülledtebb érzékiségével is az ízlésesség határain belül tudtak maradni, illetve kortársul korhű hangzású volt Vivaldi, akitől 90 százalékban távol tartották a ma oly divatos nagyon szabad továbbgondolást. Ízlésbeli és részletkérdés volt Piazzolla őszének és telének kissé túlhangsúlyozott érzésvilága. A két ráadás szintén Piazzolla volt: Oblivion (Feledés), illetve még egyszer Tél Buenos Airesben. Zenei feladatköre révén Török Anna koncertmestert és csellószólóiért Török Zsoltot emeljük ki elsősorban. Nem feltétlenül szokás, de csapatpremierről lévén szó, említsük név szerint is a 16 tagú Kaganvoskiy Virtuosi tagjait: I. hegedű – Török Anna, Simon Csongor, Bognár Brigitta, Stanciu Cristian Andrei; II. hegedű – Răsvan Dumitru, Simon Ammer Helga, Camelia Părcălab, Todor Gyöngyi; brácsa – Kaganovskiy Eszter, Marcel Cameniţă, Gavril Cenădan; cselló – Török Zsolt, Bogdan Cocora, Domahidi Kata; nagybőgő – Csata István; csembaló – Violeta Camelia Andone. A piazzollai érzelmekben és vivaldis hangulatfestésekben gazdag zenei utazás két féltekén és kétszer négy évszakon át tartott tehát. Alatta biztonságos otthonra lehetett találni egyrészről a 18. században emelt váradi falak között, másrészről a zene értéktartományában is. Mondjuk el még, hogy a Kaganovskiy Virtuosi vasárnap Sepsiszentgyörgyön játszotta ugyanezt a műsort népes közönséggel, szintúgy fergeteges sikerrel, a Szent György Napok keretében.
A Kaganovskiy Zenei Esték című sorozat a váradi püspöki palotában várhatóan Brahms zenéjével folytatódik májusban.
