Elmélkedésében Szilágyi László állandó diakónus azt taglalta, hogy mi a diakónus szerepe és szolgálata az egyházban, mivel foglalkozott annak idején Szent Lőrinc, és mit csinál ma egy diakónus? Három területről beszélt bővebben: az igehirdetésről, a liturgikus szolgálatról és a szeretetszolgálatról.

„Hiszem azt, hogy ezek nemcsak a diakónus feladatai, hanem minden megkeresztelt emberé, még ha nem is teljesen olyan formában, ahogyan azt Szent Lőrinc tette. A II. vatikáni zsinat döntött az állandó diakonátus bevezetéséről, amiről sokan azt gondolják, hogy csak a paphiány miatt van rá szükség.

Az ősegyház és a II. vatikáni zsinat idején sem volt paphiány. Az egyház úgy működik jól, ha vannak püspökök, diakónusok és a világi Krisztus-hívők. Nem nézők, nem közönség, hanem egy nagy, élő közösség, melynek tagjai tudatában vannak annak, hogy nekik is küldetésük van. Ha meg akarjuk újítani az egyházat, akkor vissza kell térnünk a gyökerekhez, ahhoz a példához, melyet láthatunk az apostolok cselekedeteiben, az első századok egyházában, melyben minden Krisztusban megkeresztelt ember tudta, hogy neki küldetése van. Nem a paptól várták, hogy ő tegyen meg mindent, hanem mindenki tudta, hogy feladata van. Hazament a szentmiséről, és tanúságot tett a hitéről. Hirdette az örömhírt, hálaadó lelkülettel, szeretettel feltöltekezve. Mindenkinek a feladata tehát, nem csak a tanítványoknak vagy a diakónusoknak az igehirdetés, a liturgikus és a szeretetszolgálat!”, hangsúlyozta Szilágyi László.

A szentmise végén Böcskei László megáldotta a restaurált szószéket.

A szószék 1897-ben készült fenyőből. Eddig azonban azt hitték, hogy tölgyből, ezért díszítette Sipos Tibor restaurátor tölgyfa motívumokkal. A korszerűsítést a magyar kormány félmillió forinttal támogatta, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-n (BGA) keresztül.

A rendezvényen Lőrincz Ilona kántorizált, Hirka Dániel egyetemi hallgató pedig verssel köszöntötte a nemrég 60. születésnapját ünneplő Böcskei Lászlót.