Ciucur Losonczi Antonius

Az ökumenikus szellemben zajlott ünnepségen részt vettek református, evangélikus-lutheránus, unitárius és görögkatolikus egyházi elöljárók is. Nyitóbeszédében Böcskei László római katolikus megyés püspök hangsúlyozta: lépésről-lépésre próbálják feltárni az érdeklődők előtt mindazt, amit a püspöki palota nyújtani szeretne. Ugyan nem a legnagyobb termét vagy a legpompásabb szalonját nyitják meg ezúttal a rezidenciának, mégis ami látható benne, a legmagasabb ranggal ruházza fel – Szent László király emlékére és tiszteletére lett ugyanis berendezve ez a helyiség.

Amikor elkezdődött a palota restaurálásának a tervezése, felmerült a kérdés: milyen célt fog szolgálni az ingatlan? Menet közben aztán kialakult egy eléggé követhető elképzelés: egyrészt továbbra is az egyházmegye szíveként működik, de ugyanakkor egy közösségi pont is akar lenni, ahol az emberek találkoznak egymással, töltekeznek, lelkileg gazdagodnak, tanulnak és fellelkesülnek arra, hogy tegyenek valamit ők is a jövőjükért, hiszen vannak szilárd alapok, melyekre támaszkodhatnak. A tavaly nyáron sikerült megnyitni az első emeletet, ahol az egyházművészeti gyűjtemény csodálható meg kilenc teremben, most pedig a földszinten, az úgynevezett recepció vagy vendégváró mellett kialakították a Szent László-termet, melyeknek a padlózata a korábban a pincében tárolt boroshordók faanyagából lett ácsolva. Ebből a teremből indulhatnak el a látogatók felfedezni a püspöki palotát, hogy aztán ugyanide térjenek vissza – remények szerint nemcsak az egyházmegye történelmi múltjával szembesülhetnek ezáltal, hanem a jelenével és a jövőjével is.

A középpontban a herma áll, a körülötte levő tárlókban pedig olyan tárgyi emlékek, nyomok tekinthetők meg, melyek az évszázadok során halmozódtak fel, és kifejezik különböző koroknak a Szent László iránti tiszteletét. „Nem csupán a nagy királyt vagy a vitéz lovagot fogjuk megismerni itt, hanem belépve, megérezzük talán ennek a helynek a szentségét is, hiszen van egy ilyenfajta kisugárzása is. Az ember érzi, hogy nem egy közönséges helyen van, és nem egy közönséges személyiség alakja vár felfedezésre” – fogalmazott a főpásztor. Hozzátette: a terem ugyanakkor arra is szolgál, hogy a látogatókat egy kicsit elhelyezze az időben, hiszen, ha elindulunk, Szent Lászlóhoz közeledve, és őt jobban megismerve, akkor talán jobban megértjük a király halála utáni évszázadokat. Megérthetjük azt, hogy miért oly értékes számunkra az ő példája, és miért fontos rátekintenünk, amikor nem megállásról, hanem építő szándékról, kitartásról és fejlődésről akarunk beszélni.

Egy másik szempont pedig a terem kialakításánál az örökség volt, melyet csak úgy őrizhetünk meg, ha ismerjük azt. Ezért különösen fontos a fiataloknak a jelenléte, akiknek büszkéknek kell lenniük arra, hogy Váradon élve egy olyan példaképet tudhatnak magukénak, mint Szent László. Köszönet jár Kiss Gábor Ivánnak, hiszen a kiállított tárgyak nagy része az ő gyűjteményéből származik, valamint az igényes tervezésért és kivitelezésért Lakatos Attilának, Balla Tündének és Vakon Zsolt püspöki titkárnak – hangsúlyozta az egyházmegye elöljárója.

Lakatos Attila történész kiemelte, hogy két témát szerettek volna körbejárni. Az egyik Szent László váradi kötődései, a másik pedig annak bemutatása, hogy a király tisztelete hogyan csapódott le a társadalom különböző rétegeiben, illetve befolyásolta az emberek gondolkodásmódját nemcsak a vallásos értelemben, hanem a hétköznapokban is, az élet különböző területein, beleértve a művészi megnyilvánulásokat is.

Természetesen mindenki a hermára fókuszál, de „bujkál mellette” két másik izgalmas műtárgy is. Balra látható egy festmény, mely a Szent Jobbot ábrázolja. Egy különleges munka, hiszen maga Mária Terézia osztrák császárnő és magyar királynő festette 1771-ben, abban az esztendőben, amikor az ő közbenjárására Szent István kézfejét Horvátországból hazahozták Magyarországra. A Jobbot egy kendővel takarták le, és erre rajzolta a császárnő ezt azt ábrát. Emlékként a bencés főapátnak ajándékozta, majd később a szentjobbi plébániatemplomba került.

A kiállítás másik attrakciója a mellette levő, vászonra készült olajfestmény, mely a 18. század derekáról származik, és ismeretlen a szerzője. Látszólag Szent Lászlót ábrázolta, valójában azonban a győri hermát örökítette meg úgy, ahogyan az a 18. században látható volt, tűzzománccal díszítve, melyet később lekapartak, lepattintottak róla.

Az állandó tárlat a járványügyi intézkedések betartásával keddi, csütörtöki és szombati napokon tekinthető meg, bővebb információk: varad.org, sanctusladislaus.ro.