Ciucur Losonczi Antonius
Az ünneplőket Dénes István Lukács váradolaszi lelkipásztor, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője köszöntötte. Kijelentette: bárhol éljen magyar ezen a földön, megemlékezik történelmünk legbátrabb napjáról, s felidézi az 1848-as hősök tetteit, alakjait. Megjegyezte: 175 évvel ezelőtt a márciusi ifjak együtt harcoltak azért, hogy legyen egyenlőség, szabadság és testvériség, hiszen ünnepelni csak közösen lehet, és remélhetőleg előbb-utóbb mindenki megérti ezt.
Igei szolgálatot Bogdán Szabolcs János püspök végzett, Zakariás próféta könyve 4. fejezetének 3. verse alapján („Nem hatalommal és nem erőszakkal, hanem az én Lelkemmel, mondja a seregek Ura”). Hangsúlyozta: nemzeti ünnepünkön együtt adunk hálát nemcsak az 1848-as hősök cselekedeteiért, hanem azért a szellemi-lelki örökségért is, melyet Isten őrajtuk keresztül juttatott el és árasztott a mi életünkbe. Ilyenkor sokan gallérukra tűzik a háromszínű kokárdát, magasba emelik a zászlót és ünneplik a magyarságukat. Megtelik örömmel a szívünk, és ismételten elmondjuk, hogy milyen jó magyarnak lenni. Helyén van ez az ünneplés, viszont nem árt újra és újra figyelmeztetni magunkat arra, hogy nemcsak március 15-én kell felvállalni magyarságunkat, hanem ki kell tartani abban a küldetésben, amit a magyar keresztény név fémjelez. A megmaradáshoz azonban nem elég az emberi erő – Isten segítségére van szükségünk. Mi ugyanis Isten nélkül nem akarhatunk, és nem is tudunk magyarok lenni. És miközben hálaadással tekintünk vissza a múltra, tekintettel kell legyünk arra is, hogy a jelenben élünk, és amit most teszünk, az fogja meghatározni a jövőnket, fogalmazott Bogdán Szabolcs János. „Mi magyarok is akkor leszünk igazán erősek tehát, ha Krisztust követjük. Istennel van és lesz jövőnk a szülőföldünkön, tudjuk megélni identitásunkat, teljesíteni a feladatainkat!”, fogalmazott a KREK elöljárója.
A testvéregyházak részéről Pék Sándor római katolikus esperes, székesegyházi plébános Ferenc pápát idézte, aki idén februárban arra buzdította Dél-Szudánban a keresztényeket: amikor a gyűlölet és erőszakhullám, illetve a jogtalanságok közepette kicsinynek, törékenynek és erőtlennek érzik magukat, gondoljanak arra, hogy a só is olyan apró szemekből tevődik össze, melyek ugyan elolvadnak és eltűnnek, mégis valódi ízt adnak a tartalomnak. Mátyás Attila evangélikus-lutheránus lelkész azon meggyőződésének adott hangot, hogy a Krisztust követő ember nem élhet hazugságban, és Petőfinek is tartozunk annyival, hogy elfogadjuk a halálával kapcsolatos igazságot azért, hogy méltó temetésben legyen része. Kardos József unitárius tiszteletes szerint a mi feladatunk az kell legyen, hogy 1848 hőseihez hasonlóan legyünk a föld sója és a világ világossága, szeretettel, önzetlenséggel, mások iránti empátiával, testvériesen, a közönyt legyőzve és nem ítélkezve.
