Ebből a tízezernyi tárgyat felölelő hagyatékból készített kamarakiállítást a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség a püspöki palota második emeletén A lélek leggyengédebb virágai falun nyíltak címmel, amely a falusi néprajz archaikusabb rétegeiből merít, illetve a kerámia és a fa háztartásokban betöltött szerepéből ad ízelítőt.

A tárlatnyitót 2026. szeptember 4-én, pénteken este tartották. Lakatos Attila történész, az egyházművészeti gyűjtemény vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy Raáb Rudolf a gyűjtőszenvedélyének köszönhetően belekóstolt Erdély és a Partium néprajzába. Lehet, hogy nem tudományos precizitással, de annál nagyobb lelkesedéssel, a megmentésre kínálkozó tárgy megszerzésének örömével.

Valahányszor vendége érkezett a nagyváradi fogtechnikusnak, végigvezette tömbházemeletnyi otthona gyűjtemény-szövedékén, néha azt a zavarba ejtő kérdést feltéve: Tudja-e, hogy ezt vagy azt mire használták? Mert nála jól megfért egy légtérben a gramofon és a petróleumlámpa a fejőszékkel, vagy a mángorló az ezüstkancsóval, szénvasalóval, gerebennel, a korsó és a szilke a kőmalommal, a naiv népi ikonokkal. Közöttük töltötte ugyanis az életét…

Böcskei László megyés püspök jelezte, hogy a kiállítás főhajtás akar lenni Raáb Rudolf munkássága előtt, akit a püspökség irodistái máig emlegetnek. Persze felvetődik: mit keres egy ilyen tárlat a képzőművészeti alkotások közt? Azért van itt, mert nemcsak tárgyi, hanem szellemi értéke is van. Azt üzeni:

Fotó: Ciucur Losonczi Antonius

És nemcsak hasznosak, hanem odafigyeléssel vannak kimunkálva. Azt sugallják: Isten megteremtette a világot, és azt akarja, hogy a munkatársai legyünk, folytassuk az ő művét a legjobb tehetségünk szerint – magyarázta a váradi egyházmegye főpásztora.

Ifj. Raáb Rudolf felidézte, hogy gyermekként nyomon követte az első lépéseket, melyeket a fogtechnikus megtett a régiséggyűjtés útján. Az ifjabb Raáb nagymamájától elkért egy gyékényből font kis tojáskosarat, és az 1970-es években így indult a gyűjtőszenvedélye, mely hatalmas kollekcióvá fejlődött. Az első kiállítása az ifj. Raáb szüleinek házában volt az egykori Táncsics Mihály/Bartók Béla utcában. A háznak volt egy jellegzetessége, egy 10x6 méteres terem, ahol kiállította a tárgyakat.

Fotó: Ciucur Losonczi Antonius

Emlékszem, első gyűjtőútjára egy kiskocsival indult el a sógorával a Székelyföldre. A másfél hetes kirándulás termékeit hozzánk hozták el, a hátsó ülés és a csomagtartó tele volt olyan tárgyakkal, melyeket össze tudtak szedni, vásárolni, s Rudi bácsi arcán látszott a végtelen öröm, hogy milyen kincsei lettek

Raáb Rudolf azonban nem csak szenvedélyes gyűjtő volt. Szerette a verseket és az embereket is. Bárki fordult hozzá, ő mindig nagy szeretettel segített

– hangsúlyozta a fogtechnikus leszármazottja.

Balla Tünde kurátor a Bihari Naplónak elmondta, hogy a kiállítás legalább egy évig megtekinthető.

A galéria a képre kattintva nyílik!

Fotó: Ciucur Losonczi Antonius