A tárlaton Weiss István képei idézik meg a nagy formátumú színművész alakját, aki 2025-ben, kilencvenévesen távozott az élők sorából. A megnyitón Mészáros Varga Erzsébet, a Slash Light Egyesület elnöke emlékezett a színészre:
Hozzátette: „Miske László a színpadon élt igazán. Nemcsak szerepeket formált, hanem sorsokat. A fotók nemcsak László arcát, mozdulatait, szerepeit idézik meg, hanem azt a belső fényt is, amely minden igaz művészből árad.” A kiállítás nem csupán a színész pályafutásának állít emléket, hanem annak a korszaknak is, amelyben Miske László és társulata új lendületet adott a váradi magyar színjátszásnak.
Fotó: Pap István
Egy korszak hangja és arca
Miske László 1966-ban, a Marosvásárhelyi Színművészeti Főiskola elvégzése után érkezett Nagyváradra, s rövid időn belül a társulat meghatározó tagjává vált, emelte ki Hajdu Géza, a színész pályatársa, aki így emlékezett rá: „Robusztus alkatával, zengő orgánumával hamar a színház vezető színésze lett, és belopta magát a közönség szívébe.”
Hajdu felidézte a hetvenes évek nagy korszakát, amikor Szabó József „Ódzsa” rendező és Farkas István művészeti vezető új színt vittek a váradi színjátszásba. „Miske és Ódzsa hamar egymásra találtak, mint egyívású művészlelkek. Forradalmasították a váradi színházat” – mondta Hajdu, kiemelve az 1974-es Az ember tragédiája előadást, amely szerinte
Fotó: Pap István
A fotográfia mint emlékezés
A tárlaton látható fotók egy része a színházi előadások pillanatait örökíti meg, másik része pedig a Bohóc (Clown) című, 1975-ben bemutatott, majd betiltott kiállítás anyagát mutatja be. Erről Weiss István írt levelében, amelyet Mészáros Varga Erzsébet olvasott fel: „A Bohóc a kettőnk életre szóló közös projektje volt Miskével. Szeretgettük, csiszolgattuk, szidtuk, de mindig újra és újra feltámadt, mint a hiányzó emberség örök mementója.”
A Bohóc kiállítást 1977-ben, Kántor Lajos művészeti kritikus kezdeményezésére a Korunk galériájában mutatták be, nagy bátorságot tanúsítva az akkori idők légkörében. Weiss így fogalmazott: „Ezek a képek önmagukért beszélnek. Elég csak a Tangó előadás fotóit megnézni, hogy lássuk Miske művészi nagyságát, azt az átütő erőt, amit szerepeiben megformált. A hetvenes-nyolcvanas évek váradi társulata, ha jó időben, jó helyen van, ma kötelező tananyag lenne.”
Fotó: Pap István
Élő emlékezet
A kiállítás megnyitóján Oszaczky Katalin zongoraművész működött közre, muzsikájával még bensőségesebbé téve a hangulatot. A tárlat október 31-ig tekinthető meg a színház előadásainak ideje alatt és azok szüneteiben. A falakon nemcsak a múlt képei láthatók – hanem egy színházi közösség emlékezete is. Ahogy Hajdu Géza fogalmazott:
Dance
