Az eredetileg a várba tervezett koncertet az időjárás miatt a Nagyváradi Állami Filharmónia hangversenytermébe költöztették, ahol péntek este teltház fogadta David Giménez Carreras karmestert, a fesztivál művészeti vezetőjét, a Nagyváradi Filharmónia zenekarát, valamint Martina Zadro szopránt és Rafał Bartmiński tenort.
A műsor összeállításán érződött a szándék, hogy Giménez nem akar meglepetéseket okozni, inkább a műfaj legismertebb és legnépszerűbb darabjait válogatta össze.
Az est Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjének nyitányával kezdődött. A zenekar már itt megmutatta, hogy jó formában van. A hangzás telt volt, a szólamok tisztán szóltak, a zenészek láthatóan élvezték ezt a könnyedebb repertoárt. Hasonló benyomást keltett később A cigánybáró nyitánya, Josef Strauss Gondtalanul című gyorspolkája, valamint a ifj. Johann Strauss Denevér című operettjének nyitánya is. Ezek a zenekari számok bármelyik bécsi újévi koncert műsorában megállták volna a helyüket.
Fotó: Pap István
A koncert gerincét azonban a vokális művek alkották. A horvát származású Martina Zadro és a lengyel Rafał Bartmiński első alkalommal léptek fel együtt, ennek ellenére összeszokott páros benyomását keltették, akik pontosan tudják, mikor kell átvenni a kezdeményezést, és mikor kell a másiknak teret adni.
Martina Zadro hangja különösen a lírai részekben érvényesült. Lehár Ferenc A víg özvegy című operettjéből előadott Vilja-dal talán az este egyik legszebb pillanata volt, de Johann Strauss A denevér című operettjének híres Csárdása is jól állt neki. A szoprán az est második felére ruhát is váltott: a kezdeti zöld öltözéket rózsaszín estélyi váltotta fel, közvetlenül Kálmán Imre A csárdáskirálynő című operettjének részlete előtt.
Rafał Bartmiński erőteljes, biztos tenorhanggal énekelt. Lehár A mosoly országa című operettjének legismertebb áriáját, a Vágyom egy nő után című számot a közönség érezhető várakozással fogadta, és nem is csalódott. Ugyancsak emlékezetes maradt Kálmán Imre Marica grófnőjéből a Ha leszáll az este. Nagyon szépen szólt a két énekes előadásában A víg özvegyből Hanna és Daniló kettőse (Hallgat ajkam, hív e dallam) is.
A műsor egyik érdekessége volt, hogy jelentős részben magyar szerzők alkotásaira épült.
Johann Strauss műveiben is erőteljesen jelen vannak a magyar zenei motívumok, különösen A denevér Csárdásában és A cigánybáróban, míg Lehár Ferenc és Kálmán Imre eleve magyar szerzők, akiknek művei ma már ugyan a bécsi operettkánon részei, de magyar gyökereik továbbra is jól hallhatók a műveikben. Művészileg természetesen indokolt választás volt, hogy valamennyi vokális szám német nyelven hangzott el, de lehet nem csak én örültem volna, ha az énekesek megpróbáltak volna legalább néhány részletet magyarul is előadni.
Mindenesetre a közönségben nem volt hiányérzet a valamivel több mint egyórás műsor végére, a hallgatóság hosszú tapssal jutalmazta a művészeket, akik három alkalommal is visszatértek a színpadra egy-egy ráadással, illetve egy kettőssel. A magas színvonalú, szórakoztató nyáresti operettgála kifejezetten jó megalapozása a hétvégének, amikor még két hasonlóan igényesnek ígérkező koncert következik a Sounds of Oradea keretében.
Korábban írtuk
Dance
