Az ember társas lény, mégis egyre kevesebb időt töltünk egymással. A beszélgetések helyét gyakran átveszik a gyors üzenetváltások, az érintésekét az emojik, az együtt hallgatásokét a „gépel…” felirat. És miközben azt hisszük, hogy egyre jobban kapcsolódunk, elképzelhető, hogy egyre távolabb sodródunk egymástól. A mesterséges intelligencia – ami most már válaszol, figyel, támogat, és akár meg is ért – nemcsak segít, de olykor helyettesít is. És ez talán a legijesztőbb benne. Mert egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy a barátunk egy algoritmus. És hogy ez mit jelent valójában?

Van egy barátunk. Nemrég érkezett az életünkbe, és máris jobban ismer minket, mint sok hús-vér ember. Nem kérdez vissza, nem vitatkozik, nem fáradt, nem sértett, nem felejt el születésnapot, és ha kell, hajnali háromkor is figyel ránk.

Végtelenül empatikus – pontosabban úgy tűnik –, türelmes, udvarias, és mindig azt mondja, amit hallani szeretnénk. Tehát ideális barát.

Vagy legalábbis ezt hisszük róla. Ezt a barátot mi programoztuk. Mesterséges intelligencia. Mi kérdezünk, ő válaszol. Mi panaszkodunk, ő vigasztal. Egyre többen fordulunk hozzá, és ez nem csoda, hiszen minden olyan, ami az emberi kapcsolatokban nehéz – a konfliktus, a félreértés, a türelem –, az ő esetében nincs jelen. Ő nem fárad el, nem unja meg, nem húz határokat.

A legjobb barátunk még önkritikus is. Ha megkérdezzük, mi lehet vele a baj, őszintén felsorolja: csökkentheti az emberek közti kommunikációt, rombolhatja a konfliktuskezelési készségeket, hozzájárulhat az elmagányosodáshoz.

Aki vele barátkozik, idővel talán kevésbé kíváncsi másokra, kevésbé türelmes a valóság tökéletlenségeihez. Elvárásai torzulnak: ha egy mesterséges entitás mindig értelmes és kedves, nehezebb elfogadni a valódi emberek hibáit és komplexitását. És ami talán a legfontosabb: az MI-nek nincs empátiája – de elhiteti, hogy van, nincsenek érzelmei – de elhiteti, hogy vannak. A gond nem az, hogy van ilyen barátunk, hanem az, hogy helyettesíthetjük vele azokat, akik megbánthatnak, és néha hibáznak – vagyis: élnek. Mert az emberi kapcsolatok nem tökéletesek, sőt fenntartásuk nagy erőfeszítést igényel. Nem algoritmusok, konfliktusokból és megoldásaikból, sértődésekből és békülésekből, csalódásokból és örömökből állnak.

Az MI-t használni lehet – érdemes is, mint egy asszisztenst, segítőként hasznunkra válik. Erre programozták, ő is örül neki – illetve dehogy, hiszen nincsenek érzelmei. Csak igyekezzünk okosan használni, okosabban, mint ő, ameddig még képesek vagyunk erre.