A Föld érzelmileg is legfejlettebb fajánál, az embernél mintha nem mindig működne az empátia. Erre enged következtetni legalábbis az a kíméletlen közöny, amelyet a román kormányzat tanúsít a fogyatékkal élőkkel szemben frissen életbe léptetett adópolitikájával. Igen, tudjuk, hogy az ország túlköltekezett a korábbi években, ezért gyorsan sok pénzre kell szert tenni. A közös érdek szülhet szolidaritást, és az emberek nagy része, ha nehezen is – hiszen mégiscsak a megélhetésről van szó –, a közös jót szem előtt tartva elfogadja, vagy legalább próbálja elfogadni ezeket az intézkedéseket.
Holott ennek a fordítottjára lenne szükség: a jóérzésű többségnek kell kifejeznie a szolidaritását legalább azzal, hogy elvárja az államtól, könnyítse meg azoknak az életét, akiknek kevesebb esélyük van a boldogulásra. Ebbe a képletbe beleértendők a szociális szolgáltatásokat nyújtó civil szervezetek is, amelyek szintén elestek az adókedvezményektől.
E tekintetben Mihai Neșu alapítványa a szomorú helyi példa: egy fogyatékosok támogatásával foglalkozó központot épített fel kizárólag adományokból – tehát az állam anyagi erőfeszítése nélkül –, és most az adókedvezmények eltörlése miatt 36 ezer euró adót kell fizetnie arra az ingatlanra, amely fontos közfeladatot lát el.
Mert az adó egy közösség közös anyagi érdekeinek és a szolidaritásvállalásnak egyik konkrét kifejezésmódja, de az anyagi áldozatok nem járhatnak emberáldozatokkal: aki ezt az alapvető tézist figyelmen kívül hagyja, az értelmetlenné teszi és hitelteleníti magát az adózás intézményét. Ugyanakkor a jelenlegi romániai adópolitikának nemcsak a szociális, hanem a politikai vetületéről is beszélni kell.
Ilie Bolojan kormányfőt mi jól ismerjük korábbi nagyváradi polgármesteri és Bihar megyei tanácselnöki tevékenysége nyomán, és nagyon jól tudjuk, hogy az egyébként rendkívül agilis, számos fejlesztést előmozdító vezetőből teljesen hiányzik a szociális érzékenység és a kultúra iránti igény. Ezért ezeket a területeket is úgy kezelte, mint minden más szektort: ha hoznak pénzt vagy legalább politikai hasznot, akkor jó; ha viszik, akkor jaj nekik! Nagyváradon és Bihar megyében a mostani miniszterelnöknek ezt a hiányosságát kompenzálták az infrastrukturális megvalósítások, a kétharmados politikai felhatalmazás, valamint a vele baráti viszonyban lévő, de minimum engedékeny hangvételű helyi sajtó is. Bukarestben azonban más a helyzet. Ott egy koalíciós kormány vezetőjeként kell érvényesítenie akaratát, és az ottani sajtó sem bánik vele kesztyűs kézzel, azaz szítja a hangulatot ellene és az általa vezetett kormány ellen.
A Bolojan-kormánynak tehát nemcsak pénzügyi, hanem politikai érdekei is vannak, és a fogyatékkal élő személyek iránt tanúsított nagyobb megértéssel talán nem veszítene annyit politikai támogatottságából, mint így. A jelenlegi ellenzék számára lényegében mindegy, mit tesz a kormány, úgyis ellene hangol, de a kabinetnek ügyelnie kellene arra, hogy a pártsemlegesek ne ábránduljanak ki a jelenlegi vezetésből, mert könnyen meglehet, hogy ők is az AUR felé fognak orientálódni…
Dance
