Az Unió támogatja a mobilitás megkönnyítését, ugyanakkor megkérdőjelezhetetlen alapelv az esélyegyenlőség, és ezeknek a konkrét projektekben is tükröződniük kell. Ennek a konstellációnak az eredménye, hogy Nagyváradot kezdik behálózni a közúti alul- és felüljárók, gombamód szaporodnak a parkolóházak, de megjelentek a szabadtéri liftek is, amelyek a gyalogosok, főleg az idősek és a mozgáskorlátozottak számára a mobilitást hivatottak megkönnyíteni. Ám a szabadtéri lifteknek az állapota jelzi, hogy a váradi önkormányzat nem elsősorban a gyalogosok iránti odafigyelésből építtette meg ezeket, hanem főként azért, mert az Unió adott rá pénzt.
Három szabadtéri liftet is beszereltek az átalakított Mihai Viteazul térre, és ezek mindegyike működik is – hiszen fontos az, hogy az autósoknak ne kelljen megmászniuk azt a pár lépcsőfokot, hogy elérjenek a járművükhöz… Vagyis a három lift tulajdonképpen az autósok mobilitását szolgálja. Ezzel szemben az ottani közúti aluljáró legmélyebb pontján lévő buszmegállóhoz beszerelt lift hosszú ideig nem működött és kiábrándító állapotban volt: a liftajtó tele volt graffitizve, a lenti bejárat környéke meg olyan koszos volt, hogy az embernek megközelíteni sem volt kedve, nemhogy kinyitni. Fent pedig a liftajtó tárva-nyitva volt: hiába nyomogatta az ember a gombot, nem történt semmi. Jó ideig tartott ez az áldatlan állapot, gyakorlatilag ellehetetlenítve abban a megállóban az idősek és a mozgáskorlátozottak közlekedését, míg végre – csodák csodája – a napokban megjavították a liftet.
A Körös (Vladimirescu) utcán is épült egy közúti aluljáró, és hamarosan elkészült mellette a gyalogos lépcsős aluljáró is. Ide is ígértek egy liftet, a liftaknát is megépítették, csak épp a felvonó nem került még bele. Ez már nem annyira sürgős az önkormányzat számára, a fő az, hogy az autósok elégedettek legyenek, mert helyi szinten ők alkotják a legjelentősebb szavazóbázist.
Fotó: Pap István
Sok szempontból pozitív irányba fejlődik Nagyvárad, ezt jelzi már pusztán a tény is, hogy egyáltalán szabadtéri lifteket építenek. De ez a fejlődés plusz felelősséggel és odafigyeléssel is jár – mert nem elég valamit megépíteni, azt karban is kell tartani. Ha a váradi önkormányzat lifteket épít, akkor azokat is ugyanúgy kell óvnia, ahogy a közutakra vigyáz. A beruházásokkal valósággal keresik az autósok kegyeit Nagyváradon, aminek az egyik hátulütője éppen az, hogy a gyalogosok közlekedése válik nehézkesebbé az önkormányzat segítségével is megnövekedett autóforgalom miatt. De az autósokhoz viszonyítva az időseknek és a mozgáskorlátozottaknak van szükségük nagyobb segítségre, több odafigyelésre, ezért az ő életüket megkönnyítő infrastrukturális beruházásoknak nem kellene pusztán mellékzöngének lenniük, afféle kipipálandó célkitűzéséknek, amik jól mutatnak papíron, az Unióhoz benyújtott projektek dokumentációjában. Ezek vissza kellene tükröződjenek a mindennapok beidegződéseiben is, például azáltal, hogy az illetékesek időben beszerelik vagy megjavítják a szabadtéri lifteket. Persze, el lehet intézni ezt az ügyet egy legyintéssel, hogy
- mert tényleg nem ezen áll vagy bukik a város sorsa. De Nagyvárad akkor lesz igazán fejlett város, amikor belátja azt, hogy az uniós források nem pusztán a pénzlehívás lehetőségét jelentik, hanem a meghirdetett alapelvek érvényre jutásának az eszközéül szolgálnak. Vagyis akkor, amikor az esélyegyenlőség és a mobilitás nemcsak szlogen, hanem mindenki által megtapasztalható valóság lesz. A beruházások nem az építés befejezésének pillanatában érik el a céljukat, épp ellenkezőleg: a célkitűzés megvalósítása egy folyamat, ami akkor kezdődik el, amikor elkészült a munkálat.
Az idősek és a mozgáskorlátozottak mobilitását nem egy lift megépítése, hanem azok megfelelő működése biztosítja. Az Unió támogatást nyújtott a szabadtéri liftek kialakítására, de hogy azok rendesen működjenek és rendesen karban legyenek tartva, az már kizárólag a helyi közösség erőfeszítésén múlik. Ennek az erőfeszítésnek a mértéke váradiságunk és európaiságunk szintjének a mércéje.
Dance
