Tomasovszki Pál jelenleg a nyíregyháza-örökösföldi református gyülekezet aktív tagja, zenei szolgálattevője. Néhány évvel ezelőtt gazdasági bűncselekményekért hat és fél év letöltendő szabadságvesztésre ítélték, melyből öt év két hónapot „húzott le” különböző magyarországi büntetés-végrehajtó intézetek falai között.
A könyvbemutatón, melyen Ozsváth József nagyszalontai plébános üdvözölte az érdeklődőket és Böcskei László megyés püspök mondott köszönetet az elhangzottakért, a Rendez-Ő című könyv szerzője többször is hangsúlyozta:
Az Úr, aki a börtönökben töltött idő alatt csodálatos munkát végzett a szívében, nem csupán helyreállította az életét, de egy olyan szolgálatra is elhívta őt, amelynek betudhatóan szabadító kegyelmének üzenetét viheti magával a szívében missziós körútjai során.
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Azt mondta, ha röviden kellene összefoglalnia a börtönökben, a nagyváradi dedikálásoknál is használt golyóstollal, régi, hagyományos stílusban, vonalas és kockás füzetekbe, szalvétákra írt könyve, illetve az elmúlt évek tanulságait, akkor azt emelné ki: Isten a helyreállítás istene, és minden élethelyzetnek az Ura.
– jelentette ki Tomasovszki Pál.
Hozzátette: lehet, hogy vannak olyanok, akik úgy tekintenek rá, mint egy „címzetes börtöntöltelékre”, de Isten szemében ő egy megváltott gyermek, aki az életét Jézus Krisztusnak adta.
Megjegyezte: a könyv arról szól, hogy egy teljesen és reménytelen helyzetben hozott egy döntést, amit valójában sokkal hamarabb meg kellett volna hoznia. Attól kezdve pedig minden megváltozott számára, beleértve az emberekkel való kapcsolatait is.
Arról is beszélt Tomasovszki Pál: egy kívülállónak az élete talán tipikus esete a véletlenek sorozatának, de ő inkább a tékozló fiú 21. századi vetületeként tekint önmagára. Kezdve azzal, hogy érte jöttek egy vasárnap este a rendőrök, hogy „cuccoljon össze”, s ő levett egy porosodó kis könyvet a polcról, mely napi igéket tartalmazott, Isten ígéreteinek tárháza címmel. Ezt aztán a zárka csendjében és magányában, mikor minden eszköztelennek és reménytelenek tűnt számára, mindig elővette. A megszólító igékből pedig később párbeszédek lettek...
Fotó: Ciucur Losonczi Antonius
Dance
