Hubay Miklós drámaíróról szóló monográfiát mutattak be Nagyváradon
Hubay Miklós drámaíróról szóló monográfiát mutattak be Nagyváradon

Fotó: Festum Varadinum/Torkos Márk Erik

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben

K. Kovács István kolozsvári teatrológus monográfiája Hubay Miklós pályáját és örökségét dolgozta fel, több mint egy év kutatómunkájának eredményeként. Az est egyben tisztelgés is volt a nagyváradi születésű író előtt.

A Kiss Stúdió Színházban május 26-án, kedden este, a 34. Festum Varadinum egyik utórendezvényeként bemutatott, a Magyar Művészeti Akadémia kiadásában napvilágot látott kötet egy teljes életművet dolgoz fel.

K. Kovács István kolozsvári teatrológus, a Vallásszabadság Háza igazgatója elmondta, hogy néhány órával korábban megnézte azt a Fő utcai épületet, ahol Hubay Miklós született, és elképzelte, hogy valamikor szép, nagypolgári lakások lehettek ott. Felment az emeletre, az udvarra is benézett, és siralmas állapotokat látott. A pusztulás jelei azonban valószínűleg már akkortájt jelentkeztek, amikor 1918-ban a drámaíró megszületett. Mindazonáltal az emléktábla jól mutat az utca felőli fronton, olyan, mintha kikönyökölne, és szemlélné, ahogyan elvonul előtte a történelem, vélekedett K. Kovács István. Hozzátette: idős korában Hubay egyébként komolyan elgondolkodott azon, hogy repatriáljon, de aztán rájött, hogy ennek nem lenne semmi értelme, mert a régi ismerősei, barátai már mind halottak, és a Körös-parti fűzfák sem ugyanazok. A régi világ eltűnt, és az új életformába ő már nem tudott volna beilleszkedni.

Fotó: Festum Varadinum/Torkos Márk Erik

Arról is beszélt K. Kovács István, hogy csak az elemi osztályokat járta ki állami iskolában Hubay, utána magántanuló lett. Az így felszabadult rengeteg szabadidejét azonban nem játékkal, tekergéssel vagy „kamaszos huncutságokkal” töltötte, hanem olvasással. Zseni volt, könnyen tanult, több száz verset tudott fejből, és mivel „elefántmemóriával” rendelkezett, ezeket évtizedek múltával is tökéletesen idézni tudta. Ugyanakkor karizmatikus, szuggesztív előadó is volt.

Huszonnégy éves korában írt drámáját játszották a budapesti Nemzeti Színházban, és még a szereposztásról is ő dönthetett. Egyetemistaként esszét írt arról, hogy mit vár el a színészektől, a rendezőktől, a drámaíróktól, és ő is ezen elvekhez tartotta magát.

Rengeteget írt, 12 éves korától kezdve egészen 93. életévében bekövetkezett haláláig napi szinten. Negyven éven át vezetett különböző naplókat, és hét színháztudományi kötetet jegyzett.

Fotó: Festum Varadinum/Torkos Márk Erik

Körülbelül 60 drámát írt – a pontos szám azért nem ismert, mert az volt a szokása, hogy állandóan csiszolta a műveit.

Ahogy idősödött ő is, illetve változott a társadalom, más perspektívából látott dolgokat, így előfordult, hogy a már teljesen átdolgozott régi dráma új cím alatt jelent meg – magyarázta K. Kovács István.

A monográfiából Kiss Törék Ildikó és Meleg Vilmos színművészek olvastak fel Nagyváradra vonatkozó részleteket.

Fotó: Festum Varadinum/Torkos Márk Erik

Megosztás FacebookonKüldés Facebook MessengerenKüldés WhatsApponKüldés Emailben