Minden csoda három napig tart, de ezeknek a csodáknak az emléke hosszú ideig elkíséri az embert. A Sounds of Oradea háromnapos csodája is véget ért egy nagyszerű koncerttel a nagyváradi római katolikus bazilikában, és erre a hangversenyre is sokáig emlékezni fognak a komolyzene hívei, mert Mischa Maisky, a már hatvan éve a pályán levő világhírű csellóművész és két gyermeke a legmagasabb művészi igényességgel kidolgozott műsorral örvendeztette meg a templom telt házas közönségét.

Fotó: Pap István
Minden csak a zenéről szólt ezen az esten, nem volt még konferálás sem: a szervezők minden padsorra kitették a kis lapokra kinyomtatott programot, úgyhogy mindenki tudta, mit hall éppen, így zavartalanul lehetett a műélvezetre koncentrálni. Noha a sajtónak nem volt külön fenntartott hely, a szerencse folytán épp az első padsorba keveredtünk, így háromméteres közelségből láthattuk, hallhattuk a maestrót muzsikálni. Ez azért is volt szerencsés körülmény, mert a koncert után voltak, akik panaszkodtak, hogy a bazilika hátsó traktusában, ahol tartózkodtak, már meglehetősen visszhangos volt a hangzás, ami némiképp rontotta az élményt. De erről persze nem az előadóművészek tehetnek, ők kifogástalan teljesítményt nyújtottak.

Fotó: Pap István
Először a „gyerekek”, azaz Lily és Sascha Maisky léptek a közönség elé az oltár előtt berendezett koncerthelyen, és adták elő Clara Schumann szerzeményét, a Három románcot hegedűre és zongorára. A szépen kidolgozott romantikus kompozíció jelzi, hogy Clara Schumann nem egyszerűen csak Robert Schumann felesége volt, hanem autonóm, férjével egyenrangú alkotó is.
A koncertnyitó darab után az idén hetvenhét éves Mischa Maisky vonult be csellójával, a lánya kíséretében, hogy Robert Schumann-szerzeményeket adjanak elő: elsőként az op. 74. no. 1. műjegyzékszámmal ellátott Románc csellóra és zongorára című darabot, azt követően A költő szerelme (Dicterliebe) című dalciklusból zongora-cselló átiratban négy darabot (az I. az V., a X. és a XII. számúakat), illetve a Myrthen-dalciklusból az elsőt. Szünet előtti utolsóként is egy Robert Schumann-szerzemény csendült fel, az op. 73. jegyzékszámú, a zeneszerző által eredetileg klarinétra és zongorára írt Fantáziadarabok, de már maga a komponista jelezte, hogy a fúvós hangszer hegedűvel vagy csellóval helyettesíthető. A két testvér is összeszokottan játszott, mint ahogy az is látszott és hallatszott, hogy Mischa Maisky is hosszú évek óta együtt muzsikál 1987-ben született lányával.

Fotó: Pap István
A három muzsikus egymásra odafigyelve, a zene minden rezdülését a megfelelő érzelmi és dinamikai töltéssel szólaltatta meg. Az 1989-es születésű Sascha Maisky is nagyszerű teljesítményt nyújtott, a vonós szólamok nagyon szépen folytak át egyik hangszerből a másikba, míg a zongora egyfajta kiegyenlítő szerepet is betöltött a két vonós között ebben a szintén romantikus stílusú kompozícióban.
Észrevétlenül telt el a koncert egy órája, és akkor ocsúdtunk fel, hogy már vége a műsornak, amikor szokás szerint a szervezők a virágokat nyújtották át az előadóknak. De a művészek egy ráadást is adtak: Franz Schubert Du bist Die Ruh című dalának átiratát szólaltatták meg nagy érzelmi átéléssel. A Schubert-mű melankolikus záróakkordjaival fejeződött be a vasárnap esti koncert és maga a fesztivál is.
A Sounds of Oradea már a legelső idényében nagyon magasra helyezte a lécet, és ezt a színvonalat azóta is sikerült megtartani, ezzel a kitartással elérve azt, hogy a komolyzenei fesztivál évről évre a leginkább várt kulturális események közé tartozzon Nagyváradon.







