A Gerhardus Kiadó gondozásában, a Szeged-Csanádi Egyházmegye támogatásával megjelent könyvet maga a szerző mutatta be, aki előadást tartott a benne foglaltakról. Az esemény moderátora Pék Sándor, a nagyváradi székesegyház esperes-plébánosa volt. Az érdeklődők megtudhatták, hogy Horváth Gábor egyháztörténész, a szegedi Gál Ferenc Egyetem tanára új szempontok alapján közelít az évszázados kérdés megválaszolásához, vagyis, hogy ki is volt valójában a titokzatos, P-nek mondott mester, a Gesta Hungarorum írója.

Horváth Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy a középkor szerzői számára műveik megírásához a kiindulópont a Szentírás volt, amit különböző szinteken értelmeztek. A Gesta esetében is fontos és célszerű ezért egyfajta biblikus, történelemfilozófiai megközelítés.

A meghívott azon meggyőződésének adott hangot: a történelem, ahogyan azt a 12. században gondolták, a teremtéssel kezdődött, sarkpontja a megtestesülés, Krisztus születése, a vége pedig a második eljövetele volt. A középkor felfogásában tehát a történelem megértésének kulcsa a teológusoknál van.

„A hipotézisem az, hogy P dictus magister a titulusa és nyilvánvaló bibliai ismeretei alapján teológus lehetett, ugyanakkor az irodalom tudományában jártas férfiú is volt. Ahhoz, hogy fény derülhessen a szerző személyére, nem a Gesta első oldalán olvasható P betűt, hanem magát a szöveget vettem alapul”, magyarázta Horváth Gábor.

Mint kiderült, kutatásai alapján az egyháztörténész arra a következtetésre jutott, hogy a Gesta szerzője Kalán (Calanus) keresztes pécsi püspök, aki Ond vezér leszármazottja és 1218-ban halt meg. Az idős főpásztorról szerinte biztosan állíthatjuk, hogy élete utolsó évtizedeiben II. András király köréhez tartozott. Tudása, műveltsége a párizsi teológiai tanulmányaiból, kancelláriai, illetve a hiteleshelyi munkájából, kormányzói és hosszú püspöki szolgálatából fakad.

Módszeréről azt mondhatjuk, hogy feltehetően ő maga nem járt minden egyes helyszínen, így adatait, pontos földrajzi neveit egyrészt az oklevelekből, másfelől a barátaival folytatott levelezésekből meríthette, és az ezekből, illetve a személyes tapasztalataiból, élményeiből származó információkkal gazdálkodhatott idős korában.

A Gesta tehát valójában nem őstörténeti, hanem teológiai mű. 1214 és 1217 között íródott, és a közvélekedéssel ellentétben nem befejezetlen, hanem a szolgaságból a kereszténységre, az üdvösségre vezető útként mutatja be a magyar történelmet Szent Istvánig.

Azt üzeni: mi, magyarok része vagyunk az üdvtörténetnek, Szkítia elhagyása a szabadulást, a kereszténység a megmaradást jelenti számunkra.

A Gestában filozófiai, teológiai, lételméleti kérdésekről van szó, arról, hogy viszonyulunk Isten akaratához. Ugyanakkor a legfontosabb kérdései összefüggenek az aktuális világtörténelemmel, azaz, hogy mit kell tenni az előretörő iszlámmal szemben, fejtette ki Horváth Gábor a prezentációjában.