Xántus János életéből akár kalandregényt is lehetne írni – és valószínűleg írtak is. Nem véletlen, hogy többek szerint ő ihlette Karl May legendás hősét, Old Shatterhandet. Június 16-án a Partiumi Keresztény Egyetem amfiteátrumában olyan könyvet mutattak be, amely nemcsak egy különc természettudós útinaplója, hanem egy 19. századi világjáró gondolkodásának és világképének lenyomata is. A Xántus and/és Borneo. Egy 19. századi magyar természettudós Borneo szigetén című kötet szerzői – dr. Kiss Tamás (Sunway University, Malajzia) és dr. Venkovits Balázs (Debreceni Egyetem) – a borneói Sarawakban töltött hónapok történetét mesélték el levéltári dokumentumokra és személyes feljegyzésekre támaszkodva.
A vetítéssel kísért beszélgetésen dr. Bökös Borbála, a PKE Bölcsészettudományi és Művészeti Karának dékánja kérdezte a szerzőket Xántus egzotikus megfigyeléseiről, kalandvágyáról és a tudományos kíváncsisággal átszőtt életútjáról.
A kötetbemutató első részében dr. Kiss Tamás ismertette Xántus élettörténetét, szemléltetve, hogyan jutott el a világjáró természettudós Erdélyből Borneó szigetére. Az előadó, aki már húsz éve él és dolgozik egyetemi tanárként Malajziában, némi ízelítőt nyújtott a jelenlévők számára mindazokból a hajmeresztő élményekből, amelyek Xántust érték egy olyan időben, amikor valóságos életveszély volt egy ilyen utat bevállalni.
A bemutató további mozzanata volt dr. Venkovics Balázs online, éppen útközben történő bejelentkezése. A kötet társszerzője főként az amerikai és mexikói utazások anyagai és a borneói anyagok közötti eltérésekről beszélt, hiszen ő már a doktori disszertációjában is előbbiekkel foglalkozott. Megjegyezte, Xántus útleíróként az amerikai és mexikói munkái kapcsán számos kritikát begyűjtött a szövegekben tetten érhető plagizálás miatt, ettől függetlenül kutatóként tagadhatatlanul különleges munkát végzett. A borneói útleírások esetében nem fedeztek fel ilyen jellegű szövegátvételeket, egy sokkal tudatosabb, érettebb útleíróként számol be kalandjairól.
Ahogyan erre a könyv előszavában dr. Ponevács-Pana Petra, Magyarország malajziai nagykövete is rávilágít, hihetetlenül sokrétű örökséget hagyott maga után Xántus János, akinek, nem mellékesen, 200. születési évfordulóját ünnepeljük 2025-ben. A természettudós, néprajzkutató és utazó nemcsak a tudományos világ számára jelentett új távlatokat, hanem a tágabb közönség számára is hidat épített az akkor még ismeretlen Délkelet-Ázsia felé.
Borneóra, egészen pontosan Sarawak államba, a kiegyezés utáni időszakban jutott el, az Osztrák–Magyar Monarchia kelet-ázsiai diplomáciai és kereskedelmi küldöttségének egyik tagjaként. Bár a delegációtól útközben nézeteltérések miatt különvált, önálló utazásai során olyan jelentős gyűjteményt hozott létre, amely közel 2500 tárgyat számlált. Ez nemcsak a 19. századi tudományos világ számára jelentett értékes hozzájárulást, hanem a Néprajzi Múzeum megalapításában is kulcsszerepet játszott. A gyűjtemény ma is az intézmény egyik kiemelkedő egységeként látható, abban a múzeumban, amely 2022-ben elnyerte a világ legjobb közintézménye címet.
Nemzetközi együttműködés
A most bemutatott kötet nemcsak Xántus szövegeit teszi közkinccsé, hanem azt a különleges nemzetközi együttműködést is tükrözi, amelynek révén ezek az eddig kevéssé ismert források napvilágra kerülhettek. Egy 2022 májusában érkezett levél, a Brooke Trust digitális archivistájától indította el azt a tudományos párbeszédet, amely végül a malajziai Sunway University és a Debreceni Egyetem együttműködéséhez vezetett. A kutatók célja az volt, hogy újraértelmezzék és kontextusba helyezzék Xántus 1868 és 1870 közötti borneói tartózkodásának írásos lenyomatait, olyan időszak dokumentumait, amelyekből alig maradt fenn más forrás.
A könyvben nemcsak Xántus eredeti, sokáig mellőzött szövegei és rajzai kaptak helyet – köztük az 1880-ban a Magyar Földrajzi Társaság ülésén elhangzott beszámoló –, hanem azok a kísérő tanulmányok is, amelyek segítik az olvasót eligazodni Xántus életművében, a 19. századi útleírások világában, és Sarawak történelmi környezetében.
Mindez azt a célt szolgálja, hogy Xántus munkássága méltó helyére kerüljön a tudománytörténetben, olyan nevek mellett, mint Alfred Russel Wallace vagy Odoardo Beccari, akik szintén meghatározó alakjai voltak a délkelet-ázsiai természetkutatásnak.
Fotó: Pikó Stefánia
Dance
