Színháztörténeti cikksorozatunkban elérkeztünk oda, amikor a múlt már érintkezik a jelennel. Mostani visszaemlékezésünkben ezért azoknak a társulatvezetőknek adjuk át a szót, akik maguk is részt vállaltak a váradi magyar színjátszás alakításában.
A kommunista rendszer berendezkedése után 1950-ben államosították a színházakat, ezt követően merült fel Nagyváradon újra egy nyári színház létesítésének az ötlete.
A nagyváradi Szigligeti Színház felépítése 1900-ban fordulópontot jelentett a város színházi életében. Az addig vendégtársulatokra szorítkozó színjátszás helyét átvette egy állandó, önálló magyar társulat.
Szinte egy egész évszázadon át tartó küszködés után Nagyvárad felépítette saját kőszínházát. Színháztörténeti cikksorozatunkban most ezt, a város fejlődése szempontjából jelentős megvalósítást idézzük meg.
A kőszínház felépítése előtti korszak legjelentősebb nagyváradi színháztörténeti pillanata 1897. augusztus 15-én zajlott le: szabadtéren, a Rhédey-kertben felállított színpadon Jászai Mari főszereplésével játszották el Szophoklész Elektráját.
A nagyváradi kőszínház megnyitásának 125 éves évfordulója alkalmából indított színháztörténeti cikksorozatunk második részében az első váradi színtársulatról és az első színházépítési mozgalomról olvashatnak.
Ön egyetért az úgynevezett „Temu-adó” bevezetésével?
Dance